Többnyire az agy igazolható betegségével jár együtt. Mindenekelőtt a rövid távú emlékezet, távolabbról azonban a hosszú távú memória, a nyelv és a mozgás is érintett, amely azonban csak a betegség előrehaladtával válik feltűnővé.

A korábbi szellemi teljesítményhez, akár a veleszületett értelmi fogyatékossághoz képest mértékadó a már meglevő képességek elvesztése. A mai orvostudomány több olyan okot is ismer, amely demenciát okozhat, és ezek némelyikét gyógyszeres kezeléssel lassítani tudja. Leggyakoribb és legismertebb oka az Alzheimer-kór. A demencia a sérülések által okozott intelligenciavesztéstől eltekintve majdnem mindig idős korban, a 60. életév után kezdődik, így az idős kori pszichiátriai zavarok közé tartozik.

Talán kevesen gondolnák, de a tudomány egyik, napjainkban igen kutatott területe a táplálkozás és a demencia közötti kapcsolat. A betegség megelőzésében ugyanis a megfelelő életmód, a rendszeres sport és a kiegyensúlyozott étrend is fontos szerepet játszik.

Az agyműködés serkentése:

Agyunk megfelelő működése több tényező függvénye. Ezek egyike a táplálkozás. Az agysejtek a táplálékainkkal felvett és azok lebontása, emésztése során képződő glükózt (szőlőcukrot) használják fel elsődleges energiaforrásként.

Naponta megközelítőleg 130 gramm szénhidrát szükséges az agy megfelelő glükózellátottságához. A túlzottan kevés szénhidrátot tartalmazó diéták, a szigorú, önsanyargató fogyókúrák már csak emiatt sem ajánlottak.

Napjainkban azonban továbbra is él a félelem a szénhidrátokkal szemben, holott a szénhidrát-, így a glükózmegvonás nem csak átmeneti, de hosszú távú következményekkel is járhat: fejfájás, a koncentráló képesség zavara, emlékezési problémák, gondolkodásbeli lelassulás, idegesség, feszültség, szédülés, súlyosabb esetben akár ájulás is.

Éhezés, bizonyos diéták hatásai az agyműködésre:

Szükséges esetén – például éhezés vagy egy drasztikusan lecsökkentett szénhidráttartalmú divatdiéta hatására - az agy ugyan képes aminosavakat is energiaként hasznosítani, de csak nagyon korlátozott mértékben. A zsírsavakat közvetlen módon nem tudja energiaként hasznosítani, de a zsírsavakból származó ketontesteket fel tudja használni. A ketontestek jellemzően éhezés során keletkeznek és ekkor fontos energiaforrást jelentenek mind az agy, mind pedig az idegsejtek számára. Ebben az állapotban a szervezet glikogénraktárai már kiürültek, a máj pedig fokozottan állít elő ketontesteket a zsírsavakból. Ez a folyamat lehetővé teszi fokozott felhasználásukat a szervezet szövetei, de különösen az agy számára. (Napi 50-100 g szénhidrátbevitel még megelőzi a ketózis (ketontestek felszaporodása) folyamatát.)

A legfőbb oka annak, hogy éhezés során az agy átvált a ketontestek hasznosítására az, hogy így igyekszik csökkenteni glükózigényét. Abban az esetben, ha ez a lehetőség nem állna rendelkezésére, akkor a glükózt nagy mennyiségben az izomfehérjék lebontásából igyekezne megoldani (ez az ún. glükoneogenezis), ami viszont jelentős mértékű izomsorvadáshoz vezetne.

A ketontesteknek ez a „cukortakarékosságban” betöltött szerepe az éhezés során kialakult stresszhez való alkalmazkodásban fontos. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy megéri megvárni, míg éhezünk, mert akkor kevesebb szénhidrátra, így glükózra van szükségünk, ugyanakkor magyarázatául szolgálhat annak, hogy a divatos, igen kevés szénhidrátot, ám annál több fehérjét és zsírt szolgáltató diétairányzatok követői miért nem „esnek össze” vagy betegednek meg rövid távon az agyi glükózhiány miatt.

Szerző: Suba Krisztina – Személyi Edző