Sokaknak elképzelhetetlen, kimozdulni hideg időben a természetbe, kiváltképp abban a tudatban, hogy könnyen belefordulhatnak a hóba. Akik ettől félnek, és csupán ez tartja vissza őket, megnyugodhatnak. A síruházat elengedhetetlen kelléke a vízhatlan nadrág és kabát. Minél rétegesebben öltözködjünk, elvégre völgyből indulunk, és sokszor kétezer méter (országtól függően) fölé érkezünk, ahol teljesen mások az időjárási viszonyok. Sapka, sál, kesztyű, cicanadrág, trikó, polár ruházat, vastag (sí) zokni mindenképpen legyen rajtunk. Esetleg bukósisak, ha szükséges, például a kisebbeknek. A síbakancs akkor jó, ha nem lötyög, hanem szorosan tartja a bokát és a vádlit, de persze nem az a cél, hogy elszorítsa a vérkeringést.

Először állni lécre egyet jelent a sorozatos hóban fürdéssel. Amíg az ember megtanulja irányítani a síléceket vagy a deszkát, el kezdi érezni a havat maga alatt, és kialakul az ehhez szükséges magabiztossága, szinte biztos, hogy párszor felborul. A deszkások szerint snowboardozni jóval nagyobb szabadságot, és élményt jelent, mint síelni, de azt sem tagadják, hogy nehezebb is megtanulni. Hogy melyikbe vágunk bele, az csak tőlünk függ. A következő oldalon folytatom! 

Bármelyiket is választjuk, tisztában kell lennünk a korlátainkkal. Elsősorban fontos, hogy az erőnlétünk meglegyen. A síelés a vádlit, a combot, a feneket, a derekat, és olykor még a karokat is megterheli. Éppen ezért ezeket az izmokat kezdjük el erősíteni, nyújtani. Ha kezdő vagy, ne akarj egyből kétszáz km-t lesíelni egy huzamban, mert még nem tudod, mi vár rád, mennyire bírod. Kezdd egy lankás kék-, vagy ha még nem vagy elég magabiztos, zöldpályával, hogy teszteld a tudásod és a kitartásod. Az ilyen kis pályákon csak tárcsás felvonó működik, ami azt jelenti, hogy akár öt-tíz perceket is egy rúdba kapaszkodva kell töltened, amíg felérsz a pálya tetejére. Sokaknak ez az idő egyébként pihenést is jelent, szóval nem kell megijedni ettől.

Ha merészebb vagy már, és meguntad a libalegelőket az öt éven aluli kisgyerekek kerülgetésével, kereshetsz egy kevésbé extrém piros pályát. Ezek már jóval hosszabbak, meredekebbek, és kanyargósabbak, de általában ez a legmegfelelőbb azok számára, akik nem feltétlen adrenalin függők, és nem kezdők. Azok számára, akik nem ismerik a félelmet, határtalan az erejük és a kitartásuk, valamint adrenalin függők, a fekete pályák a javasoltak. Ezeket a pályákat általában nem takarítják, jegesek, a jégfoltokat hóbuckák fedik, és az átlagsíelő le sem mer nézni a tetejéről. Na, ez az, ahová, ha valaki véletlenül keveredik, háton csúszva jön le, elkerülve ezzel a baleseteket. 

Azon túl, hogy kiválasztjuk, melyik pályák az ideálisak számunkra, ugyanígy ki kell választanunk a megfelelő síléctípust is. Mivel egy komplett sífelszerelés száz-háromszázezer között mozog, jobb, ha síbőrzéken nézelődünk. Ezek a használt lécek, botokkal együtt sokszor százezer alatt megkaphatóak, persze alaposan nézzük át őket, mielőtt megvesszük. A kötés a lécen ne legyen sérült, lehessen állítani a méretét, ne lötyögjön, rendesen legyen rögzítve, a sítalpak ne legyenek nagyon karcosak, üregesek stb. Ez utóbbi hibákon a szervizekben lehet segíteni, bár nem minden esetben. Többféle síléc létezik, függően attól, mire használják. Aki csak élvezni szeretné a havat, és gyönyörködni a tájban, annak van a legkönnyebb dolga, hiszen erre a célra bárhol talál lécet, elfogadható áron. Aki már inkább freestyleban szeretne síelni, annak kicsit speciálisabb helyeken kell keresgélnie. A freestyle lényege, hogy akár háttal is mehetünk, nem fog megakadni a léc a hóban. De általában a freestyle-sok kiépített pályákon trükköznek ugratókon, buckákon, korlátokon.

A freeride-ot a nagyon profiknak, és az (betegesen) adrenalin függőknek találták ki. Ők azok, akiket helikopterrel visznek fel három-négyezer méteres magasságba, és akiket a dokumentumfilmekben látunk röpködni a sziklák, és a hegyek tetejéről, vagy épp az erdőben a fák között. Ezen kívül akadnak még fajtái a léceknek, de elég, ha ezt a hármat ismerjük. Bízom benne, hogy akik eddig vacilláltak, most már biztosan tudják, hogyan döntsenek.