Úgy gondolom, hogy ha naponta legalább ötször eszel, nem túl nagy adagokat és minden tápanyagot megadsz a szervezetednek, akkor jársz a legjobb úton. Sokszor viszont az ember olyankor is vágyik a finom falatokra, amikor a testének egyáltalán nincs is szüksége rá. Néha talán Te is érzed, hogy csak az agyad vagy a szemed kívánja a kaját. Azt azért hozzá kell tennem, hogy itt nem annyira az agyról, mint inkább a lélekről van szó. A lélek pedig bonyolult és legrosszabb időpontokban gajdul meg és természetesen a legszarabb kaják után vágyakozik. Ilyenkor kell a rohadt nagy önuralom és minden eszközt be kell vetni, hogy a végén a kis angyal győzedelmeskedjen a csokiért, pizzáért, hamburgerért tomboló ördög ellen. 

 

A csata első lépése, hogy felismerjük, hogy valóban éhesek vagyunk-e vagy most is csak az agyunk próbál meg rávenni minket, hogy felszedjünk pár extra kilót, a lelkünknek kell egy kis kajától remélt megnyugvás.

 

 

A valódi éhségnek vannak fizikai tünetei. Ha valaha voltál éhes, akkor tudod. Alacsony energiaszint, korgó gyomor, nehéz koncentráció… ilyeneket produkál, ha valóban kajára van szükséged. Amikor csak az agyad vagy a lelked kívánja a finom falatokat, akkor nincsenek ilyen jellegű tünetek. Erre azért még ez az okos kis szerkezet sem képes. Viszont lelki vonatkozása annál több van… harag, depresszió, unalom, stressz. Van olyan ismerősöm, aki azért eszi például kilószámra az almát, hogy ne aludjon el a Bari köztön. Most tuti mindenki felhördül… de hát az alma egészséges. Persze, csak nem annyira lefekvés előtt egy órával… ja és nem kilószámra. De különben minden helyes! :)

 

A valódi éhség nem egyik pillanatról a másikra csap le ránk, fokozatosan hatalmasodik el rajtunk. Ezzel szemben a lelki vezérlésű „éhezés” a semmiből, hirtelen „sújt le”. Hányszor voltál úgy, hogy sétáltál az utcán, megláttál egy feliratot… HAMBURGER… és hirtelen olyan rohadt éhes lettél, hogy szinte ölni tudtál volna egy jó kis zsíros, adalékkal teli Mekis sajtburgerért? ( Szerintem a Dönci nem engem fog választani marketingesnek). Szerencsére, ha bemész az aranyboltívesbe, nem kell ölnöd sem… adnak ők neked ízfokozót jó pénzért.

 

A valódi éhség elmúlik, amikor a szervezeted megkapta, amire szüksége van, viszont amikor lelki dolgok miatt eszel, akkor az étkezés után sem szűnik meg igazán a vágy az étel iránt. Mindig és mindig vissza fog térni, egészen addig, míg a lelki problémát meg nem oldod. Szerelmi bánatban egy liter fagyi tuti nem elég. Addig eszed, amíg jobban nem leszel lelkileg vagy ameddig már nem hánysz tőle. De mit tudok én erről… de a filmekben jó sokat meg tudnak enni… az tuti. ( Vagy erre csak Bridget Jones képes? Mondjuk, az atom bugyi után már semmin nem lepődök meg).

 

Az igazi éhség, nem kötődik kifejezett ételhez. Talán itt a legkönnyebb lebuktatni a kis sunyit! Ha igazán éhes vagy, akkor bármit megennél. Nem fogalmazódik meg benned, pl. hogy egy steaket ennél medium well done, tejfölös, snidlinges burgonyával (pincért!!!). Jöhet minden, ami a hűtőben illetve otthon van (na, ilyenkor még a száraz kenyér is jó, mi?). Ha meg tudod pontosan fogalmazni, hogy mit kívánsz (pizza, hamburger, édes, sós), na, akkor tuti, hogy ez megint egy jó kis lelki evés lesz. 

 

 

 

Fontos, hogy felismerd a jeleket! A lelki problémákra nem megoldás a kaja, maximum csak tetőzi azokat! Figyelj a testedre, mert akkor minden egy idő után rendben lesz, hiszen tudjuk: „Ép testben, ép lélek!” 

 

Ha pedig rád tör az ilyen fajta éhség, próbád meg megállni a nassolást és töltsd azzal az időt, hogy rájöjj, mi az, ami igazán bántja a lelkedet.