Alapjában véve vékony alkat voltam, nehezen tudtam hízni, erre is nagyon „büszke” voltam, mert bármit ehettem, nem zsírosodtam. Alapjában véve kiskoromtól kezdve sportoltam (5éves kortól) küzdő sportoltam, versenyek, edzőtáborok, és az egyik edzőtábor ideje alatt csak pizzákon, meg ilyen gyorskajánkon éltem 2 hétig és úgy jöttünk haza, hogy volt már kis felesleg – ekkor örültem neki, hogy végre nem csont vékony vagyok, hanem kezdek alkatosodni úgymond.

Onnantól kezdve, ha keveset ettem jöttek rám a kilók. Odáig jutottam, hogy 93 kg voltam a 168 cm – es magasságomhoz. A sport is abba maradt, jobban érdekeltek a számítógépes játékok, bulizás, haverok…stb. Még a dohányzásra is ráfüggtem. 7 éven át dohányoztam, időközben visszaköszöntött a sport, de ekkor amolyan mozgás volt csak, tehát lejárogattam konditerembe, de ugye ekkor még úgymond nem tudatosan, csak úgy edzettem, amihez épp kedvem volt, mondani se kell a kajára abszolút nem figyeltem. 

Aztán bicikliztem heti 40 km-t és elkezdett egy idő után lemenni a felesleg, persze csak 10 kg-tól szabadultam meg összesen, így lettem 83 kg aztán 78-83 közt ingadoztam. Sokáig azt a formát „tartottam”. Úgy ahogy edzegettem, de nem komolyba meg nem „szakszerűen”. Sikerült lejjebb tornázni magam 75 kg-ra, és ezt a formát is sikerült tartanom sokáig, ekkor már nagyjából azért látszódott a különbség, de még ekkor is inkább zsírosabb voltam, mint izmos. A bulizás visszább szorult kicsit, de nem jelentősen. Tartottam sokáig az akkori súlyom (75kg) aztán egy hosszú párkapcsolat vége után, újra a bulik, haverok a köbön. Mivel nehéz időszak volt ez számomra, a bulizásba menekültem. Nem túlzok, mikor azt mondom, hogy minden nap lerészegedtem. Most ebbe a pillanatba is vissza gondolva, csoda, hogy a szervezetem bírta azt a szintű mérgezést, amivel akkor sokkoltam non-stop a testem. 

Visszahíztam 83 kg-ra körülbelül. Nyár vége fele tükörbe néztem, és nagyon undorodtam magamtól és még mélyebb depresszióba estem, tehetetlennek, értéktelennek tartottam magam. Olyan személynek, aki semmit nem képes megcsinálni, akinek az élete csak a bulizás… ez cél? Gondoltam magamban. Augusztus vége fele egy szintén illuminált éjszakán egy barátomnak „kisírtam”, ami bennem volt, és akkor megfogadtam magamnak, hogy szeptember elsejével kőkemény edzésbe kezdek, olyan dolgokat fogok leművelni, amiről más csak álmodik. Persze ekkor, mint mindenki másban benne volt az az érzés hogy „majd én megmutatom, mindenkinek, kit hagytatok el” szokásos bizonyítási vágy, amit mindenki tapasztalt már valószínűleg akit, hátba szúrtak többen egyszerre. 

Folytatása következik, addig is tekintsétek meg bemutatkozó videóját a következő oldalon!