Naponta sok szó esik a cukorról, mint mumusról, az élet megrontójáról, és arról, hogy mi mindennel lehetne hatékonyan pótolni, miközben nem mondunk le a megszokott édes ízekről, de a felszaladó kilókat is elkerüljük. Ilyenkor rendszerint előkerül a sztívia, mint lehetséges cukorpótló, de a sztíviával kapcsolatban is bőven találkozhatunk tévhitekkel. – De mit mondanak a vegyészek és a gyógyszerészek?
A gyógyszerekkel, gyógynövényekkel és étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos tévhitekről szóló, gyógyszerészek, biológusok és vegyészek által írt blog, a Ködpiszkáló legutóbb a sztíviáról rántotta le a leplet. A szakértők bejegyzéséből kiderül, hogy a sztívia, vagy más néven jázminpakóca a fészekvirágzatúak családjába tartozik, és Dél-Amerikában őshonos: a bennszülöttek már nagyon régóta ismerik. Világszerte a XX. század második felétől kezdett el terjedni, édesítésre a növény levelét, vagy levél kivonatait alkalmazzák.
A sztívia édességét a szteviol-glikozidoknak köszönheti, amelyek hőstabilak, vagyis állják a sütést-főzést, és két-háromszázszor édesebbek, mint a hagyományosan használt répacukor. A bejegyzés gyógyszerész írója szerint ezek nem befolyásolják a vércukorszintet, ezért cukorbetegek is alkalmazhatják. „A vastagbélben a cukorrész szabaddá válik, de azt a bélbaktériumok hasznosítják, gyakorlatilag nem szívódik fel. A szteviol aglikon (tehát a cukor nélküli alapváz) a széklettel ürül. Nem véletlen, hogy egyre elterjedtebb, és nemcsak a fogyni vágyók fogyasztják szívesen.”
Azonban az idők során a sztíviakivonatokban található egyes vegyületeket összefüggésbe hoztak bizonyos rákos megbetegedésekkel, valamint termékenységi problémákkal a férfiak esetében. Azonban az eddigi vizsgálatok és a tudomány mai állása szerint a sztívia nem káros, ugyanakkor az sem bizonyított, hogy elősegíti a rák megelőzését. Nem lúgosít és nem immunerősítő, ellenben kiváló édesítőszer, mivel "energiamentes" cukorpótló, fontos összetevője lehet egy fogyókúrás diétának.
Mégis hogyan keveredhetett a sztívia rákkeltés gyanújába? Egyes komponenseket valóban mutagén hatásúnak, vagyis genetikai károsodást okozónak találtak, ám ezek a kísérleti folyamatok nem az élő szervezetben, hanem lombikban történtek, azt pedig már sokszor igazolták, hogy ami lombikban mutagén, az élő szervezetben gyakran nem az. Az USA-ban 1991-ben betiltották a forgalmazását, ezt többen nehezményezték, mivel a konkurencia lobbiját vélték a háttérben felfedezni. 1994-ben engedélyezték újra, de csak étrend-kiegészítőként, és nem élelmiszer-alapanyagként.
Ugyan újabb kutatások szerint nincs káros hatással a tartós fogyasztás, de az ellentmondásos helyzet a mai napig tart: a sztívia leveleket és a nyers kivonatokat nem lehet forgalmazni az USA-ban. Ellenben azok az édesítőszerek, amelyeknek a sztívia-kivonatok fő összetevője, a rebaudiozid A az egyik komponense, forgalmazhatóak (különös módon ez az egyik alkotórész, amit mutagénnek találtak). Az EU-ban sem lehetett mindig kapni, 1999-ben, hasonló indokok miatt korlátozták a forgalmazását, ezt 2011-ben feloldották.
Forrás: HVG.hu