Szinte minden ember, kivétel nélkül volt már lázas, fázott már meg, volt valamilyen gyomor panasza, vagy fájt valamije. Többségük első reakciója, amint felbukkannak a tünetek, hogy orvoshoz szaladnak, megkapják a receptet, és méregdrágán kiváltják a gyógyszert. Ez a normális, gondolhatnánk, s egy szakember felkeresése valóban helyes döntés abban az esetben, ha nem tudjuk, mi bajunk. De gyógyszert gyógyszerre halmozni a szervezetünkben ész nélkül, már koránt sem az.

Számos megbetegedésre, fájdalomra van egészségesebb, természetesebb gyógymód, mint a gyógyszerek. Ezek nem tartalmaznak adalékokat, a legtöbbjüknek hosszútávon sincs mellékhatása, és az ízük is jobb. Ráadásul nem kell recept a megvételükhöz, és csupán párszáz forintba kerülnek. Igaz, hogy általában nem hatnak azonnal, de hosszabb távon mindenképpen kifizetődőbb, és maradandóbb az általuk elért eredmény. Legyen szó a komolyabb problémákról, mint a hólyagkő, reuma, depresszió, ízületi fájdalom, vagy olyan enyhébb esetekről, mint a láz, megfázás, fogfájás, hasi görcs, szinte mindenre van egy gyógyfű.

Mielőtt azonban elkezdünk házilag gyógynövényeket kifőzni, nézzünk néhány alapszabályt elkészítésükkel kapcsolatban. A gyógynövényeket sosem szabad fémmel érintkeztetni! Néhány anyag gyógyhatását ugyanis semlegesíti a fém. Éppen ezért fakanállal keverjük, és műanyagszűrővel szűrjük le a teát. A vízforraló edényre természetesen ez nem vonatkozik. Az 1 óránál tovább áztatott gyógynövény teáját, már nem ajánlott meginni. A maximális áztatási idő 15-20 perc.

Nézzünk néhányat az ismertebb gyógynövények közül.

Csipkebogyó

Ez a rózsafélék családjába tartozó tüskés cserje, elsősorban magas C-vitamin tartalmáról ismert. Nem csupán magát az áltermés húsát használhatjuk fel teakészítésére. Levelének hasfogó, virágszirmának enyhe hashajtó tulajdonsága van. Egyébként kimagozás után akár magára is megehetjük a pirosra érett csipkebogyót.

Megelőzhető vele az érszűkület, valamint az érelmeszesedés, mivel erősíti a vérerek falát, illetve azok áteresztő képességét. Csökkenti a vércukor szintet, ezért a cukorbetegeknek kifejezetten ajánlott a fogyasztása, leginkább étkezés után, mert segít lebontani a szervezetnek a zsírt. Stresszoldó és immunerősítő hatása is van. Magát a termést egyébként lekvár, illetve szörp formájában is szokás fogyasztani.

Csalán

Ez a köztudottan csípős érintésű, útszéleken, árkokban, kertekben, és szinte mindenhol megtalálható növény, sokkal többet segíthet nekünk, mint azt gondolnánk. Sokan kellemetlen gyomnövénynek tartják, hiszen ez az, ami elrontja a kirándulást. Pedig csípésével nem csupán égető, felhólyagosodó nyomokat hagy rajtunk. Titokban ez, a növény számára védelmet nyújtó mechanizmus erősíti az immunrendszerünket, csökkenti a reuma kialakulásának lehetőségét sőt, a sajgó végtagok számára fájdalomcsillapító hatása van.

Többféleképpen is felhasználható, de a leggyakoribb módszer, hogy teát főznek belőle. Vértisztító, lázcsillapító, a veseműködést serkentő hatású, éppen ezért a vese-, és hólyagkő kialakulás is megelőzhető, és kezelhető vele. Felhasználható a levele is, illetve a gyökere is, attól függően, hogy mi a panasz. Gyógyteát forrázással készíthetünk a leveléből, mely így a legtöbb problémára segítséget nyújthat. A gyökérből főzéssel készíthetünk teát. Ezt általában a prosztata rendellenes megnövekedése ellen, a vércukor szint csökkentésére, illetve az allergiás megbetegedésekre alkalmazzák.

Külsőleg hajszeszként használható hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen is. Aranyérre és reumára ülőfürdőt javasolnak, bőrkiütésre, csípésre pedig csalánból készült borogatást.

Lándzsás útifű

Leginkább az ebből készült szirup miatt lehet ismerős a neve, azonban ez is egy olyan gyógynövény, amelyet mi magunk is leszedhetünk a réten és borogatásként, teaként, illetve házilag is kifőzhető szirupként alkalmazhatjuk.

Elsősorban baktériumölő, és gyulladáscsökkentő hatása van, de emellett segít a bőr regenerálódásában, enyhíti a csípés, égés okozta sérüléseket, a légúti és garatproblémákat, továbbá megfelelő lehet fej-, fül- és fogfájás, de máj- és hólyagbántalmak esetében is.

Szirupot a következőképpen készíthetünk belőle: 1 evőkanálnyi szárított lándzsás útifüvet hozzáadunk 3 dl forrásban lévő vízhez. Ezt néhányszor megkeverjük, majd hagyjuk kihűlni. Ezt követően leszűrjük, és az így kapott folyadékot takaréklángon ismét forrásig melegítjük. Ezután 20 dkg mézet adunk hozzá, és újra hagyjuk kihűlni.

Ha borogatást szeretnénk, például külső sérülésekhez, a következőképpen készíthetjük el: szedjünk annyi lándzsás útifűlevelet, amennyire a borogatni kívánt terület nagyságától függően szükségünk van. Alaposan mossuk meg a növényt, majd egy deszkán törjük össze, és vékony gézbe tekerve helyezzük a sérült bőrfelületre.

Várandós anyáknak, és a szoptatás ideje alatt semmilyen formában nem javasolt a lándzsás útifű használata!