Sosem volt még ennyi magányos, elveszett ember. Sosem voltak még ilyen üresek, kilátástalanok a kapcsolatok, és sosem volt még ilyen nehéz a párkeresés. Mi történt velünk? Hogy jutottunk el idáig?

A világ hihetetlenül gyorsan átalakult, és mi nem voltunk felkészülve erre: gyerekkoromban például még vezetékes telefon sem volt minden házban. Szóval, ha játszani akartam egy barátommal, akkor el kellett menni hozzá és megkérdezni, hogy ráér-e. A leggyorsabb üzenetváltás akkoriban az volt, ha a suliban átdobtunk egy levelet a padtársunknak.

Aztán hirtelen megjelent az internet…

Ami hamar behálózta az egész társadalmunkat: a különböző közösségi és társkereső oldalak feltűnésével pedig teljesen megváltozott az eddigi játékterünk. Pár évtized alatt akkora változások mentek végbe, mint eddig még sosem. Kitárult a világ, minden egy szempillantás alatt elérhetővé vált. Beleláthatunk mások - feltupírozott - életébe, és nyomon követhetjük a sztárok mindennapjait is…

Ennek köszönhetően pedig elkezdődött a felszíneskedés és a versengés az emberek között: mindenki szebb, okosabb és sikeresebb akar lenni a másiknál - vagy legalábbis annak akar tűnni.

Kigazdálkodjuk a csúcsmobilt, a 120 centis tévét - és közben azt hisszük, ma már bármit elérhetünk. Ebben pedig lépten-nyomon meg is erősítenek minket a coach-ok, idézetek, motivátorok. Ha pedig bármi az enyém lehet, akkor miért elégednék meg az én középszerű életemmel, munkámmal, párommal?

Pörgetjük a közösségi oldalak hírfolyamát, kikapcsoljuk az agyunkat, és elszakítjuk magunkat a valóságtól. Társkereső appokon húzogatjuk félre az embereket, és arra várunk, hogy majd ránk talál az igazi szerelem. Végtelen lehetőségünk van, és ezzel nem tudunk mit kezdeni. Olyanok lettünk, mint egy kisgyerek, aki bemegy egy cukorka boltba, és azt mondják neki: "Bármit megkaphatsz, amit csak akarsz." De hogyan döntse el, hogy mi az, amit igazán szeretne?

Minden értéktelenné vált az által, hogy folyton ott lebeg a fejünk felett a "lehetne jobb is" érzés. Nem tudunk megbecsülni valamit, amiről úgy hisszük, a lehetőségeinkhez képest nem a legszuperebb.

Pedig valójában ez egy illúzió. De ez az illúzió szebbnek tűnik, mint a valóság, ezért könnyen belemenekülünk. Közben pedig pont azt a lehetőséget dobjuk el, hogy jelen legyünk és átéljük az igazán fontos dolgokat, megéljük az életünket a maga teljességében.

Viszont abból, amid van, kihozhatod a legtöbbet - de csak úgy, ha nem forgácsolódsz szét, nem kapkodsz, és nem veszel el ebben a felszínes, műanyag világban. Mert hidd el, egy luxuslakásban/egy tengerparton ülve/egy rohadt dögös partnerrel is lehetsz magányos - ha képtelen vagy igazán kapcsolódni. Ha akkor is csak az jár a fejedben, mit posztolj magadról, melyik az előnyösebb kép, vagy melyik étteremben kellene vacsorázni…

Azt hiszem, borzasztóan nagy szükségünk van arra, hogy újra alkossuk az értékrendünket, és visszatérjünk egy emberibb léptékhez. Szükségünk van arra, hogy megértsük, mi a fontos valójában, és ne a jobb, szebb, több irányába tartsunk. Hanem a mélyebb, őszintébb kapcsolatok felé - mert azok jobbak, szebbek és többek lesznek.

Hiába hiszed, hogy majd a következő vagy az azutáni pasi/csaj tökéletes lesz, nem lesz az. Viszont minél többet csalódsz, annál nehezebben tudod magad megnyitni valaki előtt. És emiatt egyre rosszabbul érzed magad. Mert ott van a lehetőséged, hogy csodálatos életed legyen, te mégis nyomorultul érzed magad. Milyen kétségbeejtő ez, nem igaz?

Pedig a megoldás nem olyan bonyolult…

Legyél kevesebbet online és többet a valóságban! Legyél nyitott és befogadó azzal, ami valójában történik veled! Ne elégedj meg a gyorsan ellobbanó örömökkel, akarj többet ennél! Olyan érzéseket és kapcsolatokat keress, amik képesek áttörni a felszínt, amik beléd hatolnak és hosszú távon is feltöltenek!

Tudatosan tarts szünetet, és zárd ki magad ebből az esztelen száguldásból! Mert ez mindent megmérgez, elszakít saját magunktól és másoktól is. Ne lájkolj, kövess, filterezz - hanem találkozz, beszélgess, értsd meg, fedezd fel, érintsd meg és éld át! A világot nem tudod megváltoztatni, de a saját nézőpontodat bármikor - és ezzel a te világod megváltozhat.

Szerző: Suba Krisztina – Személyi Edző