„Kövéren, betegen, féllábbal a sírban” (Fat. Sick and Nearly Dead). Ezt a kijelentést Joe Cross tette dokumentumfilmjében, amely először az USA-t, majd Európát rendítette meg. A betegséggekkel és feles kilókkal küzdő Cross egy saját zöldség- és gyümölcslé kúrával böjtölte ki magát a végzetet jelentő gyógyszeres fiolák mögül. Ráadásul több számmal kisebb nadrágba.

A kúra alatt az USA-ba utazott, hogy elgondolkoztassa az embereket az étkezési szokásaikról és követőket keressen. A dokumentumfilm ezt az (önfelismerő) utat dolgozza fel, megrendítő eredménnyel. A mai Joe nem csak szilfid, de kicsattanóan egészséges is, és semmilyen gyógyszert nem szed. 

Története pedig elég tanulságos azoknak, akik ezerrel pörögnek a mókuskerékben. Az ausztrál származású Joe Cross a karrierje csúcsán volt, és az egész üzleti világ a lába előtt hevert. Életében egymást érték a partik, az all inclusive nyaralások, a fékevesztett zabálós vacsorák, amelyeket lehetett elegánsan gourmet jelzővel is illetni. Az egyik üzleti útjának reggelén azonban mindennek vége szakadt. A fickó különös kiütéssekkel ébredt, a teste tele lett égető és viszkető karifiolszerű kelésekkel. Az orvosok egy elhízással kapcsolatos autoimmun betegséggel diagnosztizálták, diétára, önmegtartóztatásra és a négy fal közé ítélték. Elkezdődött a tablettaszedés. A szteroidok és egyéb gyógyszerek még jobban lebetegítették, és a tévé elé kényszerítve, a pizzát és a hamburgert sem volt könnyű ejtenie.

Joe élete egyre inkább korlátok közé szorult, és a kétségbeesés arra ösztönözte, hogy a vagyona egy részét elit egészségügyi szakértőkre, és sokat reklámozott, alternatív, inkább vajákos gyógymódokra költse.

A 40. (!) születésnapja környékén egy reggel belenézett a tükörbe: felismerhetetlenre puffadt, kövér alak nézett vissza. Tudta, ha élni akar, akkor sürgősen változtatnia kell életmódján, újragondolni a szokásait, átreformálni az életét, mert a javulás – ha van még esély rá –  most már csakis belülről lehetséges.

A megoldás, amire rátalált nem a saját találmánya, csak a módszer, ahogy alkalmazta.

A dzsúszolás tudományának felfedezője ugyanis Norman W. Walker , aki már a 80-as évek derekán tudott a titokról, és bőszen reszelgetett és trancsírozott csak azért, hogy a zöldségekből és gyümölcsökből nyert koncentrátumok testre gyakorolt hatását elemezhesse. Az ő kimerítő és eredményekkel teli munkájának köszönhetjük az első kis konyhai présgépek megjelenését, és a zöldség- és gyümölcslevek elterjedését.

A táplálkozási szakértők természetesen mindjárt tovább is gondolták Walker elméleteit, mert a présgépek megjelenése megoldást talált a fent említett problémára, és azt jelentette, hogy eddig soha nem látott mennyiségben fogyaszthatunk zöldséget és gyümölcsöt, és élvezhetjük azok testre gyakorolt jótékony hatását.

Egy liter juice nagyjából 2 almát, 1 narancsot, 4 répát, 1 kigyóuborkát és 1 nagy zacskónyi spenótot vagy kínai kelt jelent. A legtöbb program átlagosan napi 2-3 liter juice elfogyasztását ajánlja.

Innentől érezhető, hogy egy ilyen időszakos és koncentrált program profán hatással lehet a szervezetünkre. A zöldségek és gyümölcsök leve pedig nem csak egészséges, de viszonylag alacsony kalória tartalmú is. Emellett a folyékony tápanyagbevitel tisztítja a beleket és szünetet kínál a szervezetünknek, hogy az helyreállító programra válthasson.

Joe-t – beteg lévén – ez utóbbi tulajdonság vonzotta a leginkább, amikor a dzsúszolást választotta. Úgy gondolta, hogy ha fejest ugrik egy ilyen programba, akkor a szervezete végre lassíthat, hogy öngyógyításra kapcsolhasson. Ez az idő pedig alkalmas arra, hogy ízlelőbimbóit visszaprogramozza, életvitelét átállítsa, testét hozzá szoktassa egy könnyebb, frissebb és tápanyagokban  gazdagabb étrendhez.

Ebben segítségére volt Roni DeLuz teljesen juice alapú Martha's Vineyard diétája (az erről írt könyv hónapokig a New York Times bestsellere volt), az önmagát Juice Mesternek nevező, Jason Vale receptjei, és vagy több tucat más kiadvány, amely a fenti gondolatokon alapul.

Forrás: HVG.hu