A fehérjék nem tekinthetők elsődleges energiaforrásnak, csak abban az esetben, ha a kalória- vagy szénhidrát bevitel nem elegendő. Ha a vizsgált személy alacsony kalóriaértékű étrendet folytat, a szervezete fehérjét fog energiaforrásként lebontani, és nem használja ezt izom, szövet, stb. építésére.

 

A fehérjék 20 aminosavból épülnek fel, amiből 9 lényeges (nélkülözhetetlen) aminosavat a szervezet nem képes természetesen előállítani, ezért az étrenden keresztül kell a szervezetbe juttatni. Ezen aminosavak nélkül a friss fehérje előállítása a szervezetben visszaesik, vagy teljesen leállhat. Ezért nagyon fontos a szervezet fehérje-tartalékainak meghatározása, és állandó felújítása.

 

Az utóbbi évek legelterjedtebb diétái a magas fehérje-, és alacsony szénhidrát-tartalmú étrendek, azon az elven alapulva, hogy szénhidrát hiányában a szervezet a zsírokat fogja energiaforrásként használni, és így a súlyvesztési folyamat felgyorsul. Ez első látásra jó megoldásnak tűnik, viszont ezek az étrendek egy abnormális metabolikus állapotot váltanak ki, amit ketózisnak nevezünk. Ez az a jelenség, amikor a máj alacsony szénhidrát-tartaléka miatt a szervezet zsírokat kezd energiaforrásként használni.

 

Jól hangzik, viszont a ketózisos étrendben a zsírok energiává való alakítása idővel leáll, és a szervezet ketózisos testeknek nevezett biokémiai anyagokat kezd termelni. Ezeket a szervezet nem tudja felhasználni, és a vizeleten keresztül próbálja kihajtani, így a vizelet mennyisége megnő. Tehát a magas fehérje – alacsony szénhidrát összetételű étrendet folytató személyek a kezdet utáni periódusban fogyni kezdenek, de a leadott súly nagy része víz, és nem zsír, utána pedig szép lassan visszahíznak, a felvett súly azonban zsír.

 

Innen is látható, hogy a szervezet fehérje- és szénhidrát-szükségletét kielégítő, kiegyensúlyozott étrend az ideális megoldás.