A bemelegítés a mérkőzés, illetve a verseny előtt végzett olyan tevékenység, amely a versenyzőt a magas színvonalú teljesítményre közvetlenül alkalmassá teszi. E tág megfogalmazás tartalmazza a pszichológiai eljárásokat, a masszázst, az izmok bemelegítését, a különböző kenőcsök alkalmazását stb.
Mi a bemelegítés ?
Szűkebb értelemben a mérkőzés, illetve a verseny előtt az előzőekben említett céllal végzett gyakorlatokat nevezzük bemelegítésnek. Ezzel kapcsolatban is különbséget tehetünk általános és sajátos bemelegítés között. Az általános bemelegítés lényegében célgimnasztika, melyet többé-kevésbé valamennyi sportágban alkalmazni lehet. Valójában ez inkább lazítás. A sajátos bemelegítés az adott sportág gyakorlatainak a verseny, a mérkőzés kezdete előtti, különböző intenzitású végzését jelenti.
Mi a célja a bemelegítésnek ?
A bemelegítés célja annak elérése, hogy a versenyző közvetlenül a rajt után már magas színvonalú teljesítőképességgel rendelkezzék.
A bemelegítéssel kapcsolatban is szabályozás-centrikus a szemléletünk, mégis több okból indokolt ezeket a kérdéseket is a mozgatórendszerrel, illetve az izomműködéssel összefüggésben tárgyalni. Felfogásunk szerint ugyanis a sajátos sportági bemelegítés semmilyen egyéb eljárással nem pótolható, elsősorban éppen az izomzat miatt. A versenyzők megfelelő pszichikai felkészítése az eseményre, az előttük álló feladatra való ráhangolás számos olyan. a magas szintű teljesítményhez szükséges folyamatot indít meg, melyeket nem, vagy kevésbé edzett embereknél csak a fizikai aktivitás vált ki. Lényegében az edzések, versenyek során kiépült feltételes reflexkapcsolatok jelentik e pszichikai alkalmazkodás élettani tartalmát. Rajtállapotnak is szokták nevezni a mozgástól függetlenül fellépő, a teljesítményt elősegítő, arra felkészítő tényezők összességét.
A rajtállapot kialakulásában tehát az agykérgi folyamatok az elsődlegesek, Ezek hatására emelkedik a vérnyomás, a vércukorszint, szaporább lesz a pulzus, és mélyülnek a légvételek.
Minden sporttevékenységben azonban maga a mozgás az alapvető, a sportteljesítmény mindig mozgásteljesítmény. Az esetek többségében ez maga-szintű idegrendszeri, keringési, légzési és anyagcsere-teljesítményt igényel. de mindezek végül is az izomzat valamilyen sportági eredményben megnyilvánuló tevékenységét biztosítják. Az izomzat megfelelő bemelegítésének elmulasztása kettős hátránnyal, illetve veszéllyel jár. A verseny, a mérkőzés kezdetekor az ideg-izomtevékenység, az izomkoordináció még alacsony szintű lesz, mely elsősorban technikai hibákban nyilvánul meg. Ebben a vonatkozásban a szükséges bemelegítés elmulasztása teljesítménykorlátozó tényező. Az elégtelen bemelegítés még jelentősebb következménye a sérülési veszély növekedése. Ez egyben arra is figyelmeztet, hogy a bemelegítő gyakorlatokat megfelelő intenzitással kell végezni. Ezzel kapcsolatban régen túlhaladottak azok a nézetek, melyek az intenzív bemelegítés miatt aggódtak, feltételezve, hogy az csökkenti a versenyző energiáját, hamarabb bekövetkezik a fáradás a verseny, illetve a mérkőzés közben. Jól felkészült versenyzőnél ez kizárt, sőt csak a bemelegítéssel érhető el, hogy felkészültségét — figyelembe véve az egyes sportágak, illetve versenyszámok időbeli és egyéb korlátait —, megfelelően érvényesítse.
A bemelegítés központi része tehát a sajátos sportági gyakorlatok intenzív végzése. Ezek „járatják be" az idegpályákat, ideg-izom kapcsolatokat, az izomműködést és csökkentik az izomsérülések veszélyét.
A fizikai aktivitást tovább serkenti a rajtállapotban már érintett központ-idegrendszeri folyamatokat. A pszichés tényezők és a mozgás együtt növelik a keringési teljesítményt. Többek között az izomvérkeringést, a légzést és ami ugyancsak igen lényeges, a különböző szervek — elsősorban a máj és az izom — sejtjeiben levő enzimrendszerek aktivitását, mely szintén nélkülözhetetlen összetevője a teljesítménynek.
E tényezők együttes hatásának tudható be, hogy a megfelelő bemelegítés — jóledzett embernél — az egyik leghatékonyabb eszköz a holtpont megelőzésére, a holtponttal kapcsolatos kellemetlenségek csökkentésére illetve a holtpont leküzdésére.
A bemelegítés élettani lényege tehát — szemben a régebbi elképzelésekkel, melyek az elnevezést is indokolták — nem az izmok hőmérsékletének a növelése, ezért sem oldható meg kenőcsökkel, fürdőkkel stb. a feladat. A bemelegítés élettani célja a szükséges izomműködés, izomkoordinációk megindítása, az izomanyagcsere folyamatainak serkentése, az izomkeringés növelése.
