És az első igazi testépítők: Clarence RossA a 30-as években elindult a Mr. Amerika verseny, melyen a kinézet mellett mindig volt valamilyen erőfelmérő szám is, mely utóbbi idővel kikopott a programlistáról. Az első két verseny győztese az a John Carl Grimek volt, aki fizikumát már teljes egészében súlyzós edzéssel építette fel, és nem volt bokszoló, cselgáncsozó vagy súlyemelő, mint elődei. Látva Grimek sikerét, a testkultúra-központok gombamód szaporodni kezdtek, és az Egyesült Államokban hódító útjára indult a testépítés. Bár az első „igazi testépítő” John Grimek volt, az első, valóban óriási izmokkal rendelkező versenyzői titulus Clarence „Clancy” Rossnak jár. Ross fizikuma sűrűbb és kidolgozottabb volt elődeinél, és széles válla, keskeny csípője ideális alkatot biztosított neki a testépítéshez.A 40-es évek vitathatatlan példaképe és egyeduralkodója tehát Clancy Ross volt, de a testépítés ugrásszerű népszerűség-növekedésének igazi atyja Steve Reeves volt. Ő már népes rajongótáborral is büszkélkedhetett, nem kis mértékben köszönhetően színészi alakításainak is.Reevesék visszavonultával egy új generáció lépett helyükre, nagyobb hangsúlyt fektetve az izomtömegre. Az 50-es, 60-as évek jeles képviselői Reg Park, Bill Pearl és Chuck Sipes voltak. 1965-ben megrendezték az első Mr. Olympia versenyt, melynek győztese Larry Scott lett – nem kevés mértékben köszönhette ezt szenzációs bicepszeinek, melyek fejlesztéséhez a róla elnevezett Scott padon végzett gyakorlatok képezték tréningjének alapját. Scott ’66-ban megvédte címét, majd átadta helyét a kubai óriásnak, Sergio Olivának. Oliva az évtized végén három Mr. Olympia címet is begyűjtött, utolsó győzelme során legyőzve az akkor még Amerikában ismeretlen Arnold Schwarzeneggert.
Arnold, a megtestesült tökéletesség….
Arnold mindmáig a testépítő sport legismertebb és legnépszerűbb egyénisége. Maximalizmusa és kitartása nem csak a súlyzók világában hozott számára sikereket, hiszen színészi és politikai pályafutása is csodálatra méltó.Arnold (vagy ahogyan Dave Draper „kollégája” nevezte: az Osztrák Tölgy) 1965-ben, 18 évesen már junior európa-bajnoki címmel büszkélkedhetett, később pedig 5 alkalommal nyerte meg a Mr. Univerzum versenyt. Bár ’68-ban a sokkal kisebb tömegű, ámde kidolgozottabb Frank Zane megverte, Arnold tanult az esetből, és a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetett a kidolgozottságra. Ez meg is hozta az áhított sikert, hiszen 1970 és ’75 között 6 alkalommal nyerte el a Mr. Olympia címet, anélkül, hogy bárki komoly veszélyt jelentett volna rá. A ’75-ös versenyen készült a híres Pumping Iron film, melyben betekintést nyerhetünk a testépítés hőskorát körülvevő milliőbe. Arnold ezen a dél-afrikai versenyen olyan nagyságokat győzött le, mint Lou Ferrigno, vagy Serge Nubret.Arnold visszavonulása után a ’76-os Mr. Olympia jóbarátja, Franco Columbu ölébe hullott, majd egy évvel később Frank Zane nyerte el a Sandow szobrot. Zane alkata kiváló példája a végletekig kidolgozott és száraz fizikumnak, mintegy ellensúlyozván a tömegbeli hiányosságokat. Frank Zane kiváló formájának köszönhetően összesen 3 Mr. Olympia címmel büszkélkedhet.A 80-as évek elején Arnold úgy döntött, visszatér, és versenybe száll a hetedik Mr. Olympia győzelemért. Próbálkozását siker koronázta, bár első helyét a mai napig vitatják. Hasonló viták övezik Franco Columbu 1981-es sikerét is. ’82-ben és ’83-ban egy-egy kisebb tömegű, de rendkívül precízen kidolgozott testtel rendelkező úriember álhatott fel a dobogó legfelső fokára, név szerint Chris Dickerson és Samir Bannout.
