Az élet első ezer napján a megfelelő táplálás azért is különösen fontos, mert az akkor rögzült szokások végigkísérik a felnőttkort. Dr. Pászthy Bea gyermekorvos, gyermekpszichiáter írása.
A születést követően az anya-gyermek kapcsolat minősége alapvető fontosságú a későbbi személyiségfejlődés szempontjából. E jelentős kapcsolat legelső megnyilvánulása a tápláláshoz, a szoptatáshoz kötődik. A szülés utáni első nagy kérdés: szoptatni vagy nem szoptatni? A magyar nők hozzáállása kiemelkedő Európában: tízből kilencen szeretnék szoptatni újszülöttjüket.
A szoptatás a modern társadalmakban nem veleszületett képességük az anyáknak, hanem tanult viselkedés, ami szakmai támogatással jelentősen megsegíthető. A nők szoptatással kapcsolatos attitűdje a várandósság 32. hete előtt kialakul, ezért az ebben az időben kapott szakmai felkészítés meghatározó lesz a szoptatás kimenetelére. A hatékonyságot az édesapával együtt történő felkészítés jelentősen javítja. Az anyatejes táplálás tehát születési súlytól, alapbetegségtől függetlenül az elsődlegesen választandó táplálási mód, ellenjavallat rendkívül ritkán fordul elő.
Az anyatejes táplálás előnyei
A korai táplálásnak komoly jelentősége van a későbbi evési magatartás kialakulásában. A legújabb nemzetközi kutatási eredmények szerint a szoptatott gyermekeknél ritkábban alakul ki elhízás, valamint alacsonyabb a vérnyomásuk és a koleszterinszintjük. E jótékony hatások felnőttkorban is kimutathatók. Átfogó kutatások igazolják, hogy az első négy-hat hónap során az alacsonyabb fehérjetartalmú táplálék előnyös a gyermekkori elhízás megelőzése szempontjából. Az anyatej ennek kiválóan megfelel, hiszen az első hónapban jellemző 14,0 g/l fehérjetartalom a negyedik hónapra 8 g/l–re csökken, ami épp megfelel a csecsemő igényeinek. Ezek a paraméterek akkor tudnak megvalósulni, ha az édesanya változatosan, egészségesen táplálkozik.
Az anyatejnek a csecsemő számára tehát ideális az összetétele, tápanyagtartalma. Emellett élő immunanyagokat tartalmaz, amelyek a környezetben lévő kórokozóktól védik is gyermeket. A szoptatás csökkenti az allergiás megbetegedések kockázatát, és gyulladáscsökkentő hatása is van. Az egészséges bélflóra kialakulásában szintén jelentős szerepe van az anyatejes táplálásnak. A bélflóra működik közre a táplálék lebontásában, feldolgozásában és az immunrendszer támogatásában, sőt a központi idegrendszer fejlődéséhez is hozzájárul.
Időre vagy igény szerint?
A szoptatás különösen szoros kapcsolat a kisbaba és az édesanya között, ami a meghittségen túl tehát élettanilag is előnyös a gyermek számára. Míg a természeti népeknél az újszülöttek folyamatosan az anyjukra kötve töltik idejüket, akik a legkisebb jelzésre is megszoptatják őket, a modern kultúrákban a szoptatás időzítését az épp aktuális divathullámok vagy hiedelmek határozzák meg. Itt következik az anyák második nagy kérdése: időre kell etetni a babát vagy igény szerint?
Sok édesanya kap egymásnak ellentmondó információt, tanácsot, és már ezen a ponton szorongani kezd, vajon jól csinálja-e. Az egyértelmű válasz erre a kérdésre, hogy az igény szerinti szoptatás a helyes, mert a gyermek későbbi egészséges táplálkozási magatartásának kialakulása szempontjából ez az egyik legfontosabb védő tényező. Sem az óramű pontosságú, a csecsemő igényeit teljesen mellőző szoptatás, sem az állandó egymásba érő szoptatás és azt követő azonnali súlymérés nem helyes gyakorlat.
Az anyai önbizalom
A szülés után a legtöbb édesanya tele van kétséggel, hogy képes-e ellátni az újszülöttjét, jó anyja tud-e lenni a gyermekének. Ezek természetes érzések, amelyek elfogadó, támogató párkapcsolatban és családi közegben hamar elmúlnak, az anyai önbizalom megerősödik. Gyakran azonban az édesanya belső bizonytalansága vagy a családtagok által elvárt anyaszerepnek való megfelelés vezet szorongató teljesítménykényszerhez, amely a gyermek állandó táplálásában és súlyának folyamatos ellenőrzésében nyilvánul meg. Az édesanyát ki kell szabadítani ebből a teljesítménykényszerből, a megfelelni akarásból, ebben az apának és a családtagoknak kiemelt szerepük van.
Csak az önbizalommal teli, felszabadult, kiegyensúlyozott, átadott állapotban lévő édesanya tud jól összehangolódni a csecsemőjével, ami az alapja a sikeres korai kötődésnek és a csecsemő egészséges fejlődésének. A korai sikeres szoptatás és összehangolódás nagymértékben csökkenti a szülés utáni depresszió kialakulását. Nagyon fontos, hogy az első napokban az anya együtt legyen a csecsemővel, hangolódjanak egymásra, igény szerint szoptassa őt.
Az édesanya ebben az időszakban tanulja meg, hogy megfelelően reagáljon gyermeke jelzéseire, csak akkor csillapítsa a baba feszültségét szoptatással, ha azt láthatóan az éhség okozza, és nem más tényező, például hasfájás, kényelmetlenség vagy gyengédségigény. A csecsemő így képes lesz megkülönböztetni különféle testi (éhség) és érzelmi (szeretetigény) szükségleteit egymástól, és ez lesz az alapja annak, hogy a későbbi életkorokban az evés ne a szeretetigény, a gyengédség iránti vágy kielégítésére vagy stresszoldásra, illetve megnyugtatásra szolgáljon. Ez az időszak az egészséges evés kialakulásának bölcsője.
Az ízek felfedezése
A járás és a beszéd elindulásakor a gyermek nagy lépéseket tesz az önállóság útján, már nem az anya része többé, hanem világfelfedező. Stresszes korszak mind a gyermek, mind a szülők számára. Ekkor megy először közösségbe, és az anyák általában ekkor mennek vissza a munkába. Ekkor lesz nyilvánvaló, kiből lesz rossz evő, kiből túlevő, kiből válogatós vagy falánk. Ebben az időszakban fedezik fel a gyerekek, hogy egyedül is tudnak enni, új ízeket, új textúrákat kóstolnak meg. Érdemes bátorítani őket. A szülők felelőssége, hogy mi kerül az asztalra. Ha jobban belegondolunk, hogy tulajdonképpen abból épül fel a testünk, amit megeszünk, akkor a gyermek táplálása komoly felelősség. Igyekezni kell életkorhoz megfelelő, jó minőségű tápanyagokat összeválogatni, melyek a gyermek testi, szellemi fejlődését szolgálják.
Ebben az időszakban sok gyerek annyira el van foglalva a világ felfedezésével, hogy időnként még enni is elfelejt. Illetve kisdedkorban alakul ki a saját ízlésvilága, ilyenkor gyakrabban lesz válogatós, vagy eszik kevesebbet. Ekkor jön a szülők részéről a tukmálás, ami helytelen. Az erőltetett etetés rossz hangulatú, kényszer, tehát kerülendő. A szülőnek meg kell értenie, hogy a dackorszakba beletartozik az étellel szembeni ellenállás is, hisz a gyermek ekkor jelöli ki a saját határait, ekkor alakul ki és erősödik meg az éntudata. Nem érdemes ügyet csinálni az evésből, a könyörgés, alkudozás, büntetés és jutalmazás nem vezet célra.
Célravezető azonban a jó hangulatú közös étkezések bevezetése a család mindennapos rutinjába. A család összetartó erejének fokmérője a közös étkezések száma. Orvosi praxisomban szomorúan tapasztalom, hogy a családok jelentős része hetente kevesebb, mint három alkalommal ül le közösen étkezni. Pedig ezek az alkalmak nagyban segítik az egészséges evési magatartás kialakulását. Számoljunk le azzal a buta tévhittel, hogy „magyar ember evés közben nem beszél”, mert az étkezések jó hangulatához az élménymegosztás, a beszélgetés is hozzátartozik. A táplálkozásnak és a hozzá kapcsolódó mindennapi rítusoknak fontos a kapcsolatteremtő, közösségépítő szerepük is.
Stresszevés, unalomevés, nassolás
Sajnos otthon és a legtöbb közösségi helyzetben a gyerekek édességet kapnak, ha jók voltak, ha jó jegyet hoztak, ha ünnepelnek, így kialakul az édes íz preferenciája. Ez az ízélmény nagyban hasonlít ahhoz az anyatejélményhez, amely csecsemőkorban a megnyugvást, a biztonságot jelentette. Tehát stresszhelyzetben sok gyermeknek (és felnőttnek is) a válaszreakciója a szénhidrátevés.
Már a két év alatti kisgyerekekre is jellemző, hogy „kiakadnak” valamin, és a mindennapos, átélt frusztráció feloldására az anyától kérnek segítséget: odamennek, odabújnak hozzá vigasztalásra. Ilyenkor egy ölelés, kedves szó elég nekik, és már folytatják is a világ felfedezését. Ha azonban ilyenkor az anya nem elérhető, vagy elérhető, de nem reagál kellő módon, a gyermek – ahogy csecsemőkorában is tette – orális megnyugtatást keres, és a nassolásra fog rászokni. Ha ez többször ismétlődik, már nem is az anyját fogja keresni, hanem az ennivalót, amellyel megnyugtathatja magát. Ezért lényeges, hogy ne legyen elől hagyott, a gyermek számára bármikor elérhető rágcsálnivaló.
Forrás: HVG.hu
