…mindent szögnek néz – szól a jól ismert mondás.
A hazai kettlebelles közösség jól ismeri már ezt a mondást, de korántsem azért, mert azt gondolnák, hogy a Pavel féle kettlebell irányzat alapvetően minden problémára megoldás lenne, habár meglepő módon több esetben még igaz is lenne az állítás.
Nem a gyakorlatok mennyisége a fontos, sokkal inkább a kivitelezés minősége!
A Strongfirst rendszere nem attól lesz érdekes vagy követendő, mert elképesztő mennyiségű eszközzel és gyakorlattal operál, ez aztán végképp nem fogható ránk. Az SFG I és II szintjén illetve az ide kapcsolódó Meztelen Harcos képzésen az összesen 8 nap alatt talán húsznál is kevesebb gyakorlat kerül górcső alá, és ha az emberi testet nem számoljuk, 2-3 eszköznél aligha használunk többet.
A most népszerű fitnesz irányzatok egyik célja pont a rosszul értelmezett szórakoztatás, amely persze egyfelől garancia arra, hogy a tanuló sosem unja meg az edzést, és természetesen arra is, hogy mélységében sosem tanul meg, sajátít el semmi. Mestere soha, semminek sem lesz…
A mozgásban való elmélyülés az, ami ma már nem része a testmozgásnak. Ha valaki az 1910-es években beesett egy edzőterembe, ott aligha találkozott intervallumos edzéssel, de láthatott megannyi tornához kapcsolódó eszközt, amelyen elsajátítva az alapokat elképesztő erőre, ügyességre és testkontrollra tett szert. A régi idők erősemberei egyszerre voltak birkózók, bokszolók, tornászok és gyakran remek írók is – lásd Hackenschmidt.
A saját testsúlyos vagy a súlyzós rendszerek a jobbak?
Az instruktori képzésre érkezőket persze ez már nem lepi meg ez, hiszen a többségük évek óta dolgozik velünk tanulóként, és nyilván nem akarna mélyebb ismeretekre szert tenni, ha nem tapasztalta volna saját magán a rendszer által kiváltott pozitív hatásokat. Az SF rendszerében feloldódik a nagy dilemma – vajon a saját testsúlyos vagy súlyzós rendszerek jobbak? Mi van akkor, ha erre a kérdésre is az attól függ a legjobb válasz? Hogyan lehetséges, hogy a régi idők erősemberei művészei voltak a súllyal vagy saját testsúllyal végzett edzésnek is? Gyakorlat, eszköz szinten kezelve ezt a kihívást lehetetlen jó választ adni, rendszer szinten azonban esély van arra, hogy valami logikát csempésszünk ebbe a megfoghatatlan valamibe, amit edzésnek hívunk.
Pusztán attól, hogy valamit gyorsabban, nagyobb intenzitással végeztetünk – amitől nagyon elfárad persze, elképesztő izomláza lesz, mert ez ugye fokmérője a jó edzésnek – a tanulóval nem lesz igazolható a tevékenyég. A sebesség – terhelés – ismétlésszám nem növelhető a végtelenségig, és a heti intervallumos edzések száma is korlátozandó, nem beszélve arról, hogy a jól megválasztott edzések egészségre való jótékony hatását ugyan már jól ismerjük, a túl gyakori/túl intenzív edzések mellékhatásait pedig csak most kezdjük megismerni. Még a végén kiderül, hogy semmit sem jó túlzásba vinni, és nagyinak igaza volt. Megint. Hallatlan.
A rövid és intenzív edzések
A rövid és intenzív edzéseknek nyilvánvalóan van értelme és haszna is, és itt most nem arra gondolok, hogy mennyi időt takarítasz meg. Hagyjuk már ez a marhaságot, mindent, amit ma a torkunkon le akarnak nyomni azzal teszik, hogy ezzel mennyi időt spórolunk meg – és persze látható milyen elképesztő mennyiségű időt takarítunk meg, hiszen ugye ezért mindenre jut is. Ja nem – semmire sincs időnk, de akkor hol is az a sok megtakarított idő? Na ugye.
Ha már intervallumos edzés, akkor egy valamit tartsunk szem előtt – csak olyan egyszerű és veszélytelen gyakorlatoknak van értelme ebbe a kategóriába kerülni, amit már készség-szinten ismerünk is. A 2 perce megtanult “pöröllyel ütöm a traktorgumit” persze marha kemény dolog, másnap a gerincsebésznél üldögélve és a leleteket nézegetve már nem lesz akkora a vidámság. A sprint nem attól lesz nehezebb, hogy maszkban futja az ember, és az ugrókötelezés sem attól, hogy súlymellényben végzi a tanuló. Ne legyen félreértés – ezek persze kutya kemény dolgok. De plusz 20 kilós mellénnyel futni vagy ugrálni pont akkora értelemmel bír, mint egy 20 kilós súlytöbblettel rendelkezővel ugyanezt végeztetni. Aki pedig átlagosan edzett tanulókkal valós plyometrikus gyakorlatokat végeztet, annak elmentek otthonról.
A pörölykalapács használata jó mobilitás és stabilitási értékeket feltételez a teljes kinetikai láncon, de aki ilyet végeztet a tanulóival ritkán szakértője az FMS-nek. Lefordítom – ha függőlegesbe sem tudod felemelni a karod, akkor nincs dolgod a húzódzkodón, ne akarj olimpiai rúddal vagy éppen kettlebellel fej fölé dolgozni, és felejtő a kalapács is. Értem én, hogy ez van az edzéstervben, de azt is csak ember írta – tévedhet.
Szerző: Lakatos Péter vezető RKC instruktor
