Több, mint 2000 éves múltra tekint vissza, mely során a feldolgozása, fogyasztásának módja és a társadalomban elfoglalt helye is sokat változott. A boldogsághormonnak is becézett ínyencséget sokan egészségtelennek, hizlalónak tituláljak, ez azonban csak a túlzásba vitt csokoládéfogyasztásra igaz. Ezzel szemben a szervezetre gyakorolt előnyös hatásai már nem élnek olyan élénken a köztudatban. Ebben a cikkben bemutatom a csoki történetét, élettani hatásait és még néhány érdekességet.
A csokoládé történelme
Az istenek eledele, a csokoládé
A csokoládét a kakaófa (tudományos néven Theobroma cacao, amit annyit tesz, az istenek eledele) terméséből, a kakaóbabból állítják elő. A kakaófa a forró és csapadékos éghajlatot kedveli, ma Nyugat-Afrikában, Ázsiában és a Karib-térségben találhatóak ültetvények. A szüretelt termés innen kerül a világ különböző pontjain található kakaógyárakba, ezek közül a legnagyobb az amerikai Pennsylvaniában található. A fákat egyébként nem könnyű gondozni, nem szeretik a magasan fekvő területeket, a túl hideg, vagy túl száraz helyeket, ráadásul a naptól és a széltől is óvni kell őket.
A történészek mai álláspontja szerint valószínűleg az olmék nép volt az első, mely rájött, miként lehet a keserű babokból finomságot készíteni, bár az még rejtély, hogy hogyan is jutottak erre a felfedezésre. Ez a majákat megelőző civilizáció – valószínűleg – az állatoktól leshette el a kakaófa termésének felhasználhatóságát, ugyanis a Dél-Amerikában majmok előszeretettel fogyasztják, majd kidolgoztak egy feldolgozási módszert. Kikaparták a babokat a hüvelyükből, majd hagyták, hogy addig erjedjenek, míg sötétbarnák lettek. Ezután a napon megszárították, tűzön megpörkölték, sűrű pasztává őrölték és végül vízzel keverték össze. Fontos megjegyezni, hogy az így kapott eredmény nem hasonlít a ma ismert csokoládéhoz. A kemény csokoládét csak 1674-ben fedezték fel, egészen addig italként ismerték. Az olmékok a kakaópasztához fűszereket, például chilit, valamint gyógynövényeket adtak. Saját ültetvényeket is létrehoztak, az esőerdők szélén, hogy a kakaófák igényességének eleget tegyenek.
A csokoládé elterjedése
Az 1500-as évekre a spanyolok voltak az uralkodó nép a térségben, nem csak kakaófa, hanem cukornád ültetvények fölött is rendelkeztek, ez vezetett a kakaóital cukorral történő összekeveréséhez. Miután bekerült Európába, sokáig luxuscikknek számított, csak az uralkodócsaládok és az arisztokrácia engedhette meg magának. Az 1600-as évek közepétől azonban Angliában egymás után nyíltak a csokoládéitalt árusító boltok, majd az 1700-as években bekövetkezett a csokoládérobbanás. Kapóra jöttek az első ipari forradalom vívmányai, a gépesített malmok nem csak finomabbra őrölték a kakaóport, de meggyorsították az eljárást is.
1847-ben egy angol csokoládékészítő, Joseph Fry kísérleteinek eredményeként megszületett a csokoládészelet, 1875-ben Daniel Peter és Henri Nestlé sűrített tejet adva a masszához feltalálta a tejcsokoládét. Mára a csokoládék széles választéka érhető el mindenkinek, ám a világ legjobb minőségű csokoládéinak még mindig Európa a székhelye, a belga, svájci és francia csokik finomságuk okán méltán híresek.
A következő oldalon a csokoládé egészségre gyakorolt jótékony hatásairól olvashatsz.