Amikor elhangzik a sok színpadot megjárt kérdés: mi a legfontosabb dolog az életben, a válaszok sorában rendszerint és gyakran feltűnik az egészség, mint létünk legmeghatározóbb értéke. Ez nem is csoda, kiváltképp a mai világban. Habár az olyan megállapítások, mint hogy napjainkban minden és mindenki rohan, stresszes, s nem ritkán egészségtelen életet kényszerül élni, mintegy jól ismert, az unásig hangoztatott közhelyekké avanzsálódtak, mégis, sajnos aggasztóan sok igazság bújik meg e klisék mögött.
Az egészséges életre való törekvés vitathatatlanul életünk legnehezebb, ám legfontosabb feladatainak egyike, épp ezért fontos, hogy a téma újra meg újra fókuszba kerüljön. Úgy gondolom, hogy az ideális, megfelelő, tehát egészséges életvitel több pillérből épül fel; táplálkozás, pihenés-kikapcsolódás, önértékelés, társadalmi miliő, személyes környezet, testmozgás, sorolhatnánk… Mégis, legfontosabbnak az összhangot, az egységet tartom. Nevezhetjük ezt harmóniának is. Az előbbi felsorolásból egyértelműen kitűnik, hogy az egészség nem csak fizikai, de szellemi „épséget” is megkíván, s ki kell emelnem, hogy mit sem ér egyik a másik nélkül. Így vagyunk kitalálva; egyikből következik a másik, és fordítva.
De hogy objektívebb lencsén át is szó essen a kérdésről: hogyan csinálom én?! Mindjárt leszögezném, a tökéletesen egészséges életvitel szerintem nem létezik. Ám - ha már fentebb szó esett a közhelyekről - nem mindegy, hogy félig üres az a pohár, vagy félig teli. Nálam az egészséges életvitel a sportnál kezdődik. Egyszerűen nem tudnám elképzelni sport nélkül az életem. Mondhatni „helyrerak” testben és fejben is. Segít abban, hogy célokat állítsak magam elé és küzdjek értük. Megtanít veszíteni is, de a győzelem mámorában egyaránt megfürdet. Mindez átsegít az élet állította akadályokon, megadja az alapot egy egészséges önképhez, feltölt pozitív érzésekkel, ambícióval, motivációval. Nyilván ezt is túlzásba lehet vinni, sőt… Legyünk ezzel óvatosak! Ugyanis ott az érme másik oldala.
Hiába a tanulás, az edzés, a szellemi és a fizikai munka, ha nincs pihenés és nincs szórakozás. Ezt nem is olyan régen láttam be és véstem rögtön mélyen az eszembe. Ahhoz, hogy egészségesek legyünk, jól kell éreznünk magunkat a bőrünkben és abban a közegben, ahol a napjainkat töltjük. Az a bizonyos szüntelenül őrlő és vég nélkül ismétlődő mókuskerék miért ne lehetne egy fergeteges vidámpark kellemesen szédítő óriáskereke?! Legyünk nyitottak az életre, és az élet is nyitott lesz ránk! Barátok, barátnők, családtagok, távoli ismerősök vagy épp a szomszéd lakó. Itt kezdődik a kaland, itt kezdődik a boldogság, itt kezdődik az egészség.
Persze taglalhatnánk a megfelelő mennyiségű alvás, a gyorséttermi ételektől és cukros italoktól mentes étrend és társaik relevanciáját, de ezekkel mind nem mondok újat. A stressz, a mérgező szorongás, vagy a depresszió ismét más tészta, jól megtanultam, micsoda károkat okozhatnak. De ahelyett, hogy egyesével kitérnék ezekre a tényezőkre, hadd összegezzem az álláspontomat egy gondolatban!
A világot akárhogy is szeretnénk, nem tudjuk megváltoztatni. Mindig is lesznek átvirrasztott éjszakák, sokszor rohanunk versenyt az idővel és kötünk ki délben egy gyorsbüfében, gyakorta nézünk farkasszemet megkerülhetetlen stresszhelyzetekkel, és az is előfordul majd, hogy egyszerűen teszünk az egészre, arra, hogy mi „helyes”. A lényeg, a legfontosabb, az egyetlen, ami számít, hogy élvezzük azt az utat, amit végigjárunk. Tevékenykedjünk, dolgozzunk, figyeljünk oda magunkra és másokra, a szervezetünkre, az igényeinkre, és a kapcsolatainkra, hódoljunk a szenvedélyeinknek, pihenjünk, majd munkálkodjunk újra, pörögjünk maximális fordulaton, majd ismét kapcsoljunk ki kicsit. Küzdjünk érte, majd élvezzük ki! Ennyi a kulcs. Ebben áll az egészség. Ahogy már említettem, ez az egyik legnehezebb feladat számunkra. De egyáltalán nem lehetetlen. A döntés a miénk. Mindannyiunké. Mókuskerék vagy vidámpark?!
