Ellenállhatatlan élvezet
Az evés több, mint szimpla tápanyagpótlás, egyszerre szükséglet és élvezet. S a legtöbb élvezeti cikkel ellentétben nem lehet leszokni az evésről. Bár elméletben a fogyás pofonegyszerű: több kalóriát kell leadni, mint felvenni, a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, ez sokunknak mégsem sikerül. A modern ember már nem érzi, mikor éhes, mikor lakott jól. Evési szokásai függetlenedtek a testi szükségletektől, inkább a feszültségek, szorongások, külső ingerek irányítják. Nem csak azért eszünk, hogy csillapítsuk az éhségünket, hanem fontos örömforrás: léleknyugtató, ha szomorúak, magányosak vagy dühösek vagyunk, elengedhetetlen része az ünnepléseknek és a jó hangulatú társasági eseményeknek.
Mindezekből kitűnik, hogy számos irracionális tényező befolyásol egy olyan ösztönös és létfontosságú cselekvést, mint az evés, éppen ezért az ésszerű életmód és az étkezési tanácsok nem elegendőek a probléma megoldásához. Ennek ellenére gyakran esünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, tisztán racionális lények vagyunk, és hatalmunk van a világ dolgai vagy legalább a testünk felett. Elhisszük, hogy amit és amennyit eszünk, pusztán elhatározás kérdése, azonban a tudatos fogyási szándék ellen jóval erősebb tudattalan erők hatnak. Nehezen értjük meg, hogy egy viselkedés vagy szokás miért folytatódik, mikor ellentétes azzal, ahogyan viselkedni szeretnénk. Emiatt nagyon nyomorultnak, gyengének érezhetjük magunkat. Pedig a diéta sikertelenségei gyakran abból fakadnak, hogy racionális érvekkel próbáljuk egészséges táplálkozásra bírni önmagunkat, miközben az evési szokásokat inkább irracionális érzelmi tényezők szabályozzák.
Minden kúra vége
A mai korra jellemző szélsőséges irányok aláhúzzák a mai társadalom evéshez való végletes viszonyulását, amelynek a megoldása a normális étkezés megtalálása lenne. Minél több vágyálom megvalósulását reméljük az alacsonyabb testsúlytól, annál nehezebb valódi eredményt elérni. Így ahelyett, hogy belevágnánk egy újabb drága vagy egyoldalú diétába, először is tűzzünk ki magunk elé más célt. Legyen ez a normális, kiegyensúlyozott étkezés beillesztése az étrendünkbe. Természetesen ez borzalmas kilátásnak tűnik egy olyan ember számára, aki évek óta diétázik és meg van rémülve attól, hogy a diétázás abbahagyása elkerülhetetlenül hízáshoz vezet. Be kell látni azonban, hogy a diétázás egyszerűen nem működik: a legtöbb fogyni vágyónak csaknem biztosan nagyobb a testsúlya annál, mint amennyit szeretne, és nagyobb annál, mint amennyivel évekkel ezelőtt elkezdte az első diétát.
A diéta a lelki és testi folyamatokon keresztül is növeli a túlevés valószínűségét. A diétázóknál a nagy zabálások a szigorú diéták után kezdődnek. A tapasztalat az, hogy akik a diétázás és túlevés szokását rendszeres étrenddel helyettesítik, nem híznak, sőt fogynak is. Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy valaki sikeresen normalizálja a testsúlyát az, ha teljesen felhagy a diétázással és áttér a rendszeres, kiegyensúlyozott étkezésre.
A normális testsúly elérésének és fenntartásának a másik módja pedig az evésről és a test alakjának fontosságáról alkotott lelki beállítódás megváltoztatása. Fontos megtalálni egy egészséges középutat, ahol a fogyás-hízás bűvköréből kikerülve eljutunk odáig, ahol a testsúlyunkkal és az alakunkkal kapcsolatos aggodalmak már nem uralják életünket, nem határozzák meg a viselkedésünket és közérzetünket.
Forrás: HVG.hu
