Ki ne vágyna tökéletes nyugalomra, ha csak rövid időre is? Egy jónéhány évtizede létező módszer, amely már itthon is elérhető újfajta felfrissülést ígér. Nem kell hozzá más, mint egy speciális tartály testmeleg sós vízzel, ahol teljes csönben és sötétségben lebeghetünk.
Képzeljük el, hogy elszakadunk a külvilágtól, a halmozódó feszültségtől, s mindezt különösebb erőfeszítés nélkül. S ehhez nem szükséges más mint egy hang- és fényszigetelt tartály 30-40 centiméternyi mély vízzel, amely annyira sós, hogy az ember lebegjen benne. A lebegés élménye a mély relaxáció egy forradalmi megközelítésén alapul, amelyet korlátozott környezeti inger technikának neveztek (REST) el a tudósok. Mivel szinte elérjük a tökéletes súlytalanságot, a lebegés segít abban, hogy finoman átcsússzunk egy olyan állapotba, amelyben az elménk csak a belső ingerekre figyel. A relaxáció e formája bizonyítottan csökkenti a stresszt és az ezzel kapcsolatos betegségeket, segít megszüntetni a függőségeket, csökkenti a vérnyomást, fejleszti a sportteljesítményt, megtisztítja a szervezetünket a méreganyagoktól, fájdalomcsillapító hatású, gyorsítja a gyógyulást, illetve a felépülést, megteremti az agy két féltekéjének egyensúlyát, és fokozza a kreativitást.
A sűrű ásványisó oldat felhajtó ereje ellensúlyozza a test fajsúlyát, így a teljes súlytalansághoz közeli érzést közvetítve a lebegést folytató számára. A gravitáció a központi idegrendszer működésének csaknem 80-90 százalékát igénybe veszi. Felegyenesedett testtartásunk egészségügyi problémáink egyik legfőbb okozója; a hátfájás, a megereszkedett has, a sajgó lábak, fájdalmas izületek vagy az izomfeszülés jelentős részben ennek eredménye. Ez az elmélet hangsúlyozza, hogy felmentve agyunkat, csont- és izomrendszerünket a gravitáció alól, a lebegés kivételes mennyiségű energiát és óriási agyterületeket szabadít fel.
A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, így alig egy órára "befeküdtem" (első alkalommal 30-40 perc javasolt) a lebegéstartályba. A lebegést megelőzi egy alapos zuhanyozás, majd jöhet a fürdőruha, ám felvilágosítottak, hogy a tökéletes ellazulás érdekében érdemes meztelenül "fürdőzni". A BVSC-pályán található kamra nagyobb az átlagosnál - Budapesten jelenleg csak itt, de a közeljövőben a Hélia szállóban is elérhető lesz a szolgáltatás -, mintegy 3 méter hosszú, másfél méter széles, s egy alacsonyabb felnőtt fel is tud állni benne. A hangszigetelt kamrában 25-30 centiméter tömény, 36 fokos sós víz fogadott. Három kapcsolót is találtam a falon, ebből egy az úgynevezett pánikgomb, ha valaki nem bírná a bezártságot, a másik kettővel pedig a relaxációs programot - ami lehet meditatív zene, de akár teljes csend is -, illetve a világítást szabályozhatjuk.
Ha felfekszünk a víz felszínére, a sós víz megtart minket, elsüllyedni senki sem fog. Aki volt már a Holt-tengerben, az tudja, milyen élményre lehet számítani. Azzal a különbséggel, hogy az izraeli turistalátványosság esetében nem szerencsés fejünket is beletenni a vízbe, mivel a hullámok miatt könnyen a szemünkbe mehet az erősen sós tengervíz, ez pedig nem kifejezetten egészséges. A teljesen nyugodt kamrában azonban ezt nyugodtan megtehetjük, s olyan érzésben lesz részünk, mintha csak egy gumimatracon ringatóznánk, azzal a különbséggel, hogy itt még az sincs alattunk. Az első pár perc után már érezhető az ellazulás, csupán néha tréfáltak meg az érzékszerveim, amikor lábam, vagy a könyököm hozzáért a kamra falához.
A kamrában lebegve a víz által előidézett súlytalanságnak köszönhetően megszűnik szinte minden terhelés, ami gerincünket, vállunkat, derekunkat éri. A hátizmok ellazulnak, ezáltal lehetővé téve, hogy a gerincoszlop felvegye természetes helyzetét. Ha lebegés közben nyújtózkodunk egyet, vagy megmozgatjuk a nyakunkat, érezhetjük, de akár hallhatjuk is, ahogy jólesően ropogva a helyére kerülnek elmacskásodott tagjaink.
Az időérzéket valóban megtréfálja a teljes izolációt lehetővé tévő kamra, 10-12 percnek tűnő idő után ugyanis felkapcsolódik a villany, jelezve, hogy lejárt a program. Az első pozitív hatás a kamrából kilépve azonnal érződött: sokkal egyenesebb lett a hátam, lazábbak lettek a vállaim, nyoma sincs a stressz hatásaként összehúzódó csomóknak, vagy az elfeküdt nyak fájdalmainak. Ezután jön a meglepetés: ami szűk negyedórának tűnt a víz felszínén lebegve, az valójában 40 perc volt. Ez azonban annyira pihentető és ellazító volt, mintha csak 3-5 óra nagyon kellemes, mély alvás és egy frissítő zuhany után vágnánk neki a teendőinknek.
Forrás: HVG.hu
