A coeliakia (lisztérzékenység) jellemzői. Mindennapi táplálékunk a liszt, hiszen ez a kenyér, a tészták alapanyaga. Vannak azonban, akik érzékenyek a gliadinra – a búza, rozs, árpa egyik fehérjéjére, ami a lisztérzékenységet okozza.
Lisztérzékenység - cöliákia
A coeliakia a gliadin által kiváltott intolerancia. A gliadint a beteg szervezete nem tudja megfelelően feldolgozni, vele szemben az immunrendszer ellenanyagokat termel, ami a szervezetben autoimmun folyamatot indít el. A coeliakia egész életen át tartó megbetegedés, aminek megszüntetése jelenleg nem lehetséges, de gluténmentes étrenddel tünetmentesség és egészséges teljes élet érhető el.
A coeliakia örökletes, genetikailag meghatározott betegség.
Ha a családban coeliakiás beteg van, nagy a valószínűsége a coeliakia ismételt megjelenésének. Elsőfokú rokonoknál lappangó formában 10%-ban, aktív coeliakia 2-3%-ban fordul elő. Egypetéjű ikrek között az előfordulás gyakorisága 75%-os mindkét gyermeknél.
Coeliakia esetében a gliadin okozta elváltozások középpontja a vékonybél, de számos egyéb szervben is okozhat elváltozást. A vékonybél bolyhainak teljes pusztulását okozza, aminek következménye súlyos felszívódási zavar, betegségi tünetek kialakulása.
A coeliakia megjelenése
Bár a coeliakia veleszületett megbetegedés, kialakulása leggyakoribb 2-3éves korban, amikor a gyermek már elegendő mennyiségű glutént fogyaszt, de előfordulhat, hogy iskoláskorban alacsony növés, vagy serdülőkorban a nemi érés késése tereli a figyelmet a coeliakiára. Korábban a gyermekkor betegségének tartották, ma már tudott, hogy megjelenhet bármely életkorban. Időskori hasmenés, haspuffadás, tejcukorérzékenység, táplálékallergia alapja is lehet coeliakia.
A tünetek rendszerint fokozatosan, lassan alakulnak ki. A betegség hevessége és a tünetek kialakulásának időpontja különböző lehet, ami összefügg azzal, hogy a glutén mikor került az étrendbe, de befolyásolja a fogyasztott glutén napi mennyisége is.
A lisztérzékenység tünetei
A leggyakoribb tünetek: krónikus hasmenés, haspuffadás, emésztetlen tömeges, zsírfényű széklet, hasi fájdalom, súlygyarapodási és növekedési zavar, hiányállapotok (fehérje, nyomelemek, vitaminok) kialakulása.
Előfordulhat azonban, hogy nem a típusos tünetekkel, hanem kevésbé feltűnő módon jelenik meg a betegség, alacsony növés, vashiányos vérszegénység, a fogzománc hibás fejlődése, osteoporozis vagy a pubertás késése az egyetlen tünet.
A lisztérzékenység és társult betegségei
Vannak olyan betegségek, melyekkel a coeliakia gyakran társul: fiatalkori cukorbetegség (1. típusú diabetes mellitus), Down kór, a pajzsmirigy gyulladásos megbetegedése, allergiás bélgyulladás, rheumatoid arthritis, atópia. Ilyen betegségek esetén a coeliakia kivizsgálását is célszerű elvégeztetni.
A coeliakia diagnózisa
A coeliakiát el kell különíteni az egyéb, táplálék okozta allergiás megbetegedésektől. Különösen fontos különbséget tenni a gabonaallergia és a coeliakia között. Míg a gabonaallergia esetében IgE antitesteket határozunk meg vérszérumból vagy bőrteszteket végzünk, addig coeliakia esetében anti-endomysium antitestet (EMA), vagy szöveti transzglutamináz (tTG) antitestet vizsgálunk. A bőrpróbák coeliakia esetében a nem segítik a betegség felismerését, így a vérszérumból végzett vizsgálatok a két betegség elkülönítését is segítik. A vérszérumból végzett vizsgálatok pozitivitása erős gyanút támaszt a coeliakia fennállására, azonban napjainkban a nemzetközileg elfogadott, hogy a diagnózishoz a vékonybélből vett biopsziás anyag szövettani vizsgálata is szükséges.
Coeliakia, a lisztérzkenység kezelése
Biztos diagnózis esetében a jelenlegi ismeretek mellett az egész életre szóló gluténmentes diéta betartása szükséges, ami mellett az egyén egészségesnek tekinthető, és semmiféle más kezelésre nem szorul.
A gluténtartalmú ételek elhagyására vonatkozóan nagyon fontos, hogy a glutént az étrendből csak megerősített coeliakia diagnózis esetében hagyjuk el, mert a glutén elhagyása után a bélbolyhok regenerálódnak és a diagnózis lehetetlenné válik.
Felismert coeliakia esetében a gluténmentes étrend ellenőrzésére is lehetőség nyílik, a vérből végzett ellenanyagok vagy gyorsteszt alkalmazásával, ami lehetővé teszi a coeliakiás egyén számára, hogy állapotát és étrendjét folyamatosan kontrollálja.
A leggyakoribb, allergiát okozó ételadalékok
A modern élelmiszeripar egyik sajátossága, hogy egyre növekvő mértékben alkalmazza a különböző adalékanyagokat. Az ételadalékok használatának célja lehet tartósítás, ízfokozás, színezés, vagy állagjavítás.
- Bizonyos összetevők azonban allergiás tünetek okozói is lehetnek
- Enyhe bőrpírt és életveszélyes tüneteket is okozhat
A szaknyelven additív allergiának nevezett betegséget a termékekben jelenlévő tartósítószerek és különböző adalékanyagok, antioxidánsok, esetleg mesterséges színezékek és ízfokozók okozzák. Előfordulhat, hogy két összetevő külön-külön ártalmatlan, együtt azonban allergiás reakciót okoz. Az additív allergia jellemzően aluldiagnosztizált betegség, a diagnózis pedig annál is inkább nehéz, mert az allergén "rejtve" van az élelmiszerekben.
Az ételadalékok okozta allergiás tünetek jelentkezhetnek a száj környékén, vagy a felsőtesten jelentkező bőrpír, vagy csalánkiütés formájában. Jóval ritkább, de annál súlyosabb, életveszélyes allergiás reakció az anafilaxiás sokk, melynek során a betegen testszerte jelentkezhet csalánkiütés, a gégeduzzanat következtében légzése nehezítetté válik, szívverése felgyorsul, a vérnyomáscsökkenés következtében ájulás, eszméletvesztés következhet be.
A leggyakoribb allergének
Az ételadalékok közül a legtöbb problémát jellemzően a tartósítószerek okozzák: a nátrium benzoát, a nátrium glutamát, a szorbinsav és a szalicilek, de az ízfokozók is kiváltanak sokszor súlyos, anafilaxiáig is elmenő allergiás reakciót. Az élelmiszeriparban az úgynevezett E-számozási rendszer hivatott arra, hogy nyelvi megkötöttség nélkül jelölje az adott termékben található adalékanyagokat. Ezeket a gyártónak kötelessége feltüntetni a terméken.
Az E211-es számmal jelölt nátrium benzoát nyomokban, számos élelmiszerben – tejtermékekben, gyümölcsökben, mézben - természetes alkotóelemként is jelen van, tartósítószerként adagolva azonban fogyasztását követően mellékhatások jelentkezhetnek. Fennáll a gyanú, hogy lebomlásakor megterheli a májat, ezen kívül az arra érzékenyeknél – különösen az aszpirin allergiásoknál – allergiát, asztmát és csalánkiütést okozhat.
Az E621-es számmal ellátott nátrium glutamátot általában húskészítményekhez, ízfokozóként adagolják. Fogyasztása az arra érzékenyeknél nyaki és hátfájást, gyengeséget, fejfájást, szapora szívdobogást okozhat. A kínai étterem szindrómaként is definiált bőrpírral és hányingerrel kísért tünet együttes feltehetően a nátrium glutamát és a többi összetevő kölcsönhatásának következménye.
A szorbinsav a természetben is megtalálható szerves vegyület, melyet élelmiszerekben tartósítószerként használnak. Gátolja az élesztők, a penészgombák és néhány baktérium növekedését. Fogyasztása érzékeny embereknél irritálhatja a nyálkahártyát és a bőrt
A lekvárok, dzsemek és szörpök eltevésére használt szalicileket több, láz- és fájdalomcsillapításra alkalmazható gyógyszer összetevői közt is megtalálhatjuk. Érzékeny egyéneknél fogyasztásuk csalánkiütést, nyelvzsibbadást, nehézlégzést okozhat. Szakszerű segítség hiányában a beteg állapota rövid időn belül életveszélyessé válhat.
Hogyan vizsgálható az éllelmiszer adalék allergia?
Az élelmiszer-adalék allergia vizsgálat indokolt lehet, ha bizonyos ételek fogyasztását követően, akár alkalomszerűen is, de tapasztaltuk már a felsorolt tüneteket. A panaszokat okozó összetevő epicutan teszttel kimutatható. A vizsgálat során készen kapható speciális kamrás tapaszokra viszik fel az allergéneket, majd a tapaszt a hát bőrére rögzítik. 20 és 40 perc elteltével a szakorvos leolvassa az eredményt. Az allergének helyén jelentkező bőrpír, vörösség alapján megállapítható az allergia.
Az additív allergia egyetlen kezelési módja, ha a továbbiakban kerüljük az adott összetevőt tartalmazó készítményeket.
