A futók újból és újból felmerülő kérdése, hogy vajon melyik az egészségesebb: követni a legújabb tudományos felfedezéseket és divatot, megvásárolni a legdrágább edzőcipőket, vagy akkor teszünk csak jót az ízületeinknek, ha a természetre hagyatkozva inkább mezítláb futunk?
Egy tapasztalt futó szájából hangzott el a következő: „Mezítláb futni nekem sokkal kevésbé fájdalmas, mint futócipőben". A brit futó a versenyeken többnyire a lehető legvékonyabb bőrcipőben fut, de ahol lehet, inkább mezítláb. Korábban egy hosszabb szünet után szeretett volna visszatérni az edzésekhez, amit egy pár futócipő vásárlásával kezdett. „Mire hazaértem, tiszta hólyag volt a lábam, nagyon fájt.". „Egy napon azt mondtam magamnak: kit érdekel, mit gondolnak a többiek? Mezítláb fogok futni". Az úriember ma futást és outdoor fitneszt oktat Colorado-ban az Estes Parkban és amilyen gyakran csak lehet, cipő nélkül teszi ezt. Azok közé a futók közé tartozik, akik számos Internetes fórumon elmesélték már a kételyeiket a legújabb futócipőket támogató kutatásokkal kapcsolatban.
Tanulmány a testet érő hatásokról
A legnagyobb visszhangot Dr. Dániel Liebermann fejlődésbiológus tanulmánya váltotta ki: első alkalommal hasonlította össze a testet érő hatásokat olyan futók esetében, akik cipőt használnak és akik mezítláb futnak. Nagysebességű videó használatával elemezték, hogy a mezítlábas futásnál nagyobb terhelés jut a lábfej elülső részére és így kisebb rezgés éri a testet:mezítláb csak a lábfejed egy részére érkezel, ami jóval rugalmasabb. És ha arra gondolsz futás közben, hogy kövek vannak a talajon, jóval óvatosabban fogsz futni és gyorsabban kapkodod a lábadat.
A cipőt használók a sarkukra érkeznek és így az egész testet éri a testsúly két-háromszoros súlya által keltett rezgés. Liebermann a mindig mezítláb futó kenyaiakat vizsgálta, valamint a harvardi atlétákat, akik cipőben futnak.
„A futók azért reagálnak, mert érdeklik a sportágukat érintő legújabb tudományos kutatási eredmények és személyesen érintettek abban, hogy a meggyőződésük megalapozott-e és persze senki sem szereti, ha megcáfolják, amiben hisz" - mondja D. Leif Rustvolt, oregoni futó és antropológiai biológus. Bár ő már pár éve mezítlábas futásra váltott, és beszámolt számos fórumon a javuló teljesítményéről, úgy látja, hogy a mezítlábas futás mindig egy kisebbségben lévő közösség hobbija lesz.
Lieberman tanulmánya azt tanácsolja, érkezzünk mindig sarokra- tesztalanyai önkéntes triatlonisták, futók és focisták voltak. Egy másik tanulmány, amelyik a gyaloglásra fókuszál a Utah Egyetem biológus professzorától, Dávid Carriertől származik, aki jól ismert szakértő a hosszútávfutók között. Carrier akkor vált igazán híressé, amikor egy antilopcsordát próbált lefutni néhány éve, hogy bebizonyítsa, hogy az emberi szervezet hosszú távok futására alakult a jelenlegi állapotának megfelelően és a túlélés a kitartó vadászat képességétől függött. Úgy gondolta, hogy az ember nagy távolságok lefutásához alkalmazkodott, ugyanakkor sokkal jobb a kialakításunk a hatékony gyaloglás terén is, mint őseinké.
A legtöbb emlős - kutyák, macskák - az ujjbegyeken lépked. Csak néhány faj érkezik sarokra: a medvék, az emberek, az emberszabású majmok.
„A tanulmányunk szerint a sarokra érkezés növeli a sétálás gazdaságosságát, ám a futásnál ez nem igaz" -mondja Carrier. „Viszont több energiát használsz az ujjbegyekre érkezésnél sétálás esetén, mint ha sarokra érkeznél."
Tehát akkor fussunk a lábfej elülső részén és sétáljunk a sarok érkezésével?
Amanda Musacchio, 35 éves futó Illinois államból, az egyik legnagyobb futótársulat tagja. Musacchio papírvékony talpú cipőt hordott, amikor a középiskolában sprinter volt és nem volt soha sérülése. De amint felnőttkorában elkezdett hosszú távokat futni, úgy gondolta, hogy a legjobb cipőt veszi meg. Ám sorban jöttek a sérülések, így elkezdett mezítláb futni.
„Öt perc mezítlábas futásokkal kezdtem újra. Most már ugyanúgy megy, mint 20 évvel ezelőtt, amikor sprinter voltam. A lábam emlékszik arra, hogyan kell megfelelően, a lábfejem elülső részére érkezni és ez jelentősen megváltoztatta a futóteljesítményemet."
Spurgeon Hendrick a másik oldalt képviseli büszke cipőviselőként és hosszútávfutóként, Atlantából. Arra hívja fel a figyelmet, hogy Lieberman tanulmányát egy olyan cég szponzorálta, aki vékony gumicipőket gyárt a mezítlábas futáshoz az út egyenetlenségei, kavicsok, üvegek okozta sérülések elkerülésére, és amely cipők teljes mértékben idomulnak a lábhoz, mintha nem viselnénk semmit. Lieberman 2009-ben megjelent „Born to Run" című nagysikerű könyve után a szponzor cipőinek eladásai óriási mértékben nőttek.
„Nem tudnék mezítláb futni, ha akarnék sem" -mondja Hendrick. „Gyökereken és köveken gázolok át futás közben, nem akarnám kitörni a lábamat."
Sok futó azonban a szponzorációtól függetlenül abban látja a lényeget, hogy igenis oda kell figyelni arra, hogy hogyan mozogsz futás közben.
„Azt gondolom nagyon nehéz, hacsak nem lehetetlen megváltoztatni a szervezet mechanikáját" - mondja Dr. Perry Julién podiátriai szakember, aki az olimpiai futócsapatnál tevékenykedik. „De akik mégis megpróbálják, az irodámban végzik."
„Ha gyalogló vagy, légy sokkal tudatosabb abban, hogy a lábfejed melyik része érinti a talajt a hatékonyság érdekében. Ha 100 kg körüli a testsúlyod és heti háromszor vagy vendége a futógépnek, nem biztos, hogy a mezítlábas futás megéri azt a munkát, hogy a vádlidat és Achilleszedet megfelelően megerősítsd a sérülés megelőzése érdekében" - mondja.
A stressztörések, húzódások, nehezen gyógyuló gyulladások sokszor származnak a mezítláb futóknál attól, hogy hirtelen kezdtek cipő nélkül futni és nem fokozatosan szoktatták a lábukat a terheléshez. Ám arra is számos példa van, hogy valaki probléma nélkül tud futni úgy, hogy mindig sarokra érkezik. Ha úgy döntesz, kipróbálod a mezítlábas futást, nagyon figyelj a talajra érkezésnél és csak fokozatosan szoktasd hozzá a lábadat. Ha a futócipők mellett teszed le a voksodat, mindenképp kérd a szakeladók segítségét, akik a lábfejed, a futófelület és számos más változó alapján megtalálják a számodra leginkább megfelelőt.
