Szilveszter alkalmával megnő a virslifogyasztás, elviekben ilyenkor az éves eladott mennyiség 1/5-ét esszük meg. Sokan vesznek otthonra, tartalékba vagy a váratlan vendégeknek, de ehelyett egy másik alternatívát kellene keresned! Régen a virsli péppé vert marhahúsból, illetve bécsi frankfurti esetén disznóhús hozzáadásával készült. Ma a magyar élelmiszer törvénykönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) alapján jelenleg a virsli legfeljebb 70%-ban állhat vízből. Amennyiben a gyártók tartják magukat a hivatalos, akkor vajon mivel töltik ki a maradék 30%-ot??!
Mi is kerül a virslibe?
A magyar élelmiszerkönyv előírásai szerint a virsli legfeljebb 69% vizet tartalmazhat. A maradék pedig... nos, aki meggyőződéssel ragaszkodik a virslievéshez, inkább ne olvasson tovább!
Régóta tudjuk, hogy a párizsihoz hasonlóan a virslibe is a húsipari hulladék kerül. A "ne akard tudni, micsoda" kategóriától a szőrös-bőrös-szalonnás verziókig terjed a skála és sokszor sajnos a magasabb ár sem garancia a magasabb minőségre. A legolcsóbb fajta virsliktől viszont kifejezetten érdemes óvakodni. Aki emlékszik még azokra a típusokra, amik roppantak a fogunk alatt, nyilván sejtik, hogy a helyzet sokat romlott az elmúlt évtizedekben.
Ha a kutyának se kell, neked miért?!
Manapság már az is előfordul, hogy egy macska vagy kutya rá sem hederít bizonyos virslikre és nyilván a virsli fogyasztónak is feltűnt, hogy az állag tényleg nem a régi. Igazi, roppanós élményt már nagyon kevés termék nyújt, hiszen sem a víz, sem a szója nem roppan elég jól.
Ennél is aggasztóbb, hogy némelyik virslit már rágni sem kell, hiszen egyszerű masszaként adja meg magát, miközben vágnánk belőle egy szeletet. Régen ritka balesetnek számított, ha kidurrant vagy szétnyílt a virsli, ma már stopperrel a kezünkben kell őriznünk a fazekat, ha szeretnénk még egyben felszolgálni a virsliszerű készítményt. Márpedig a hús nem dagad háromszorosára a forró vízben….ez elgondolkodtató, nemde?
Ilyen volt az eredeti virsli!
Az eredeti virsli péppé vert marhahúsból - bécsi frankfurti esetén disznóhússal keverve - készült, amit fűszerezés után juhbélbe töltöttek, majd fellógatták füstölni az aroma és a tartósítás végett. Ez nagyjából semmiben nem emlékeztet a boltokban ma kapható készítményekhez, talán annyi a közös bennük, hogy némelyikben tényleg van marhahús és van, amelyiknek füstös íze van (bár ez az aromák miatt is lehetséges).
A jelenlegi előírás szerinti legfeljebb 69%-os víztartalom egyébként nem jelenti azt, hogy mindegyik típusban ennyi van, de azért a gyártók zöme törekszik rá, hogy alkalmazkodjon az előírásokhoz. Ám ha megnézzük néhány, találomra kiválasztott termék apróbetűit, bizony, sokszor már második helyen (tehát második legnagyobb mennyiségben) találjuk a vizet az összetevők között.
A hajdani fűszeres húspép nagy részét ma szójával, bőrkével, csontpéppel, gyártási szalonnával, cukorral, burgonyakeményítővel, stabilizátorral, savanyúságot szabályozó anyagokkal, ízfokozókkal, tartósítószerekkel és mesterséges aromákkal pótolják. A hús pedig, ami belekerül, még az élelmiszergyártók által bevallottan is olyan minőségű, hogy más formában nem lehetne értékesíteni.
Szinte mindegyiken megtalálható a tej- tojás- és szójaszármazék, de némelyik csomagoláson olvastunk zellert, mustár származékot - akármi is legyen az -, búzát, pisztáciát és mandulát is. Ja, és kék nejlonzacskót, ahogy az a Kisalföld weboldalán fényképekkel dokumentálva is látható, valamint használt BKV-jegyet - igaz, ez csak a csomagolásba került bele...
