Annak ellenére, hogy az irodában okos eszközök tucatjával körülvéve tárgyalunk és kommunikálunk, agyunk most is az evolúció évmilliói során konzerválódott, ősrégi gondolkodási mintát követ. Érzéseink, érzelmeink, elvárásaink, előítéleteink erősen befolyásolják gondolkodásunkat, sokszor anélkül, hogy észrevennénk. Mit tehetünk ez ellen?
A kulcs a tudatosság és a jelenlét. Ez az egyik oka, hogy a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét, valamint ennek egyik legjobb gyakorlási lehetősége, a meditáció egyre elfogadottabb az üzleti életben is.
Hogyan gondolkodunk?
Az első lépés elménk működésének tudatosítása. Nagyon leegyszerűsítve: agyunknak három része van. Evolúciós szempontból a legrégebbi az agytörzs, amely például a lélegzetvételért, a szívverésért, egyszóval belső folyamataink működéséért felel – és egyben a legerősebben befolyásolja gondolkodásunkat. A második a limbikus rendszer: itt laknak legtöbbször tudattalan ösztöneink, érzelmeink és rutinos cselekedeteink. A limbikus rendszer erősen befolyásolja a harmadik, egyben legújabb részt, a gondolkodásért felelős agykérget.
E munkamegosztásnak evolúciós okai vannak. Ha például az életben maradás a tét, és az agy ősibb részei úgy érzik, nincs elég energia, akkor az agytörzs és a limbikus rendszer elkezdi bombázni az agykérget, hogy csak egy valamire tudjunk gondolni: az evésre. Ezért nehéz például a fogyókúra, vagy változtatni rutinjainkon pusztán racionális érvek mentén. Tudatalattink nagyon erősen és sokszor észrevétlenül befolyásolja ugyanis a gondolkodásunkat.
Ráadásul az agykéregnek, tehát az agy gondolkodós rendszerének is több része van. A legfiatalabb az úgynevezett prefrontális kéreg, amely a magatartásunkat szervezi. Ezzel döntünk, hogy megcsináljunk-e valamit vagy sem, engedjünk-e a kísértésnek vagy sem. Ez a rész kellett ahhoz, hogy képesek legyünk társadalomban élni, és alá tudjuk rendelni magunkat a normáknak. Ha veszélybe kerül az egyéni túlélés, az agy ezt a részt kapcsolja ki leghamarabb, és a biztonsági üzemmódban sokkal hatékonyabb ösztöneink veszik át a főszerepet. Magyarán: stresszes állapotban nem tudunk gondolkodni, nem tudunk jól dönteni.
Vegyünk egy példát. Bent ülünk egy megbeszélésen, amelynek témája vagy valamelyik kollégánk nem olyan szimpatikus számunkra. Mit érzékel ilyenkor agyunk? Hogy be vagyunk zárva valaki olyannal, akit nem szeretünk, olyan helyre, ahonnan nem tudunk kimenni. Mi lesz a megoldás? Agyunk olyan döntést fog támogatni, amelynek következményeként minél hamarabb kikerülhetünk. Azaz nem feltétlenül a „jó”, az üzlet szempontjából objektíven előnyös döntés lesz a cél, hanem a menekülést, azaz evolúciós szempontból a fennmaradást szolgáló megoldás elérése. Agyunk olyan döntést fog támogatni, amelynek következtében hamar véget ér a meeting. Mindebben pedig az a legrosszabb, hogy ezt a befolyásolást sokszor észre sem vesszük.
Forrás: HVG.hu
