Monoton edzés

Bármilyen droid munkára betanítható az ember és képes éveken át ismételni ugyanazt az öt mozdulatot, ahelyett, hogy unalmában főbe lőné magát.

 

Ez a képesség az, ami nagyon sokakat megakadályoz abban, hogy a sportban is normálisan fejlődjenek. A test úgy van kitalálva, hogy mindig a legoptimálisabb működésre törekszik. Mindezt csak azért, hogy energiatakarékos legyen.

 

Ezért aztán, mikor valami monoton mozgást végzünk, akkor az agy nagyon gyorsan kiszámolja, hogy ez hogy lesz a legoptimálisabb, beállítja rá a szerveket, hozzá igazítja az izmok munkáját és onnantól kezdve minden megterhelés nélkül folytatjuk a munkát.

 

 

 

Ez a helyzet a sokak által istenített futásnál is. Mondjuk, sok esetben csak azért istenítik, mert ez az egyetlen, amihez nem kell edző segítségét kérni és ugye miért fizessünk valaki szakmai tudásáért, ha a hülyeséget csinálhatjuk ingyen is?

 

Mókuska fogja magát, felveszi a futócipőt és kicsattog futni. Egyenletes terepen, egyenletes tempóban lefut 8 kilométert. Majd két nap múlva újra és ezt minden második nap megismétli.

 

A fejében már ott is van a gondolat, hogy fitness blogot kéne írni, mert ekkora zseni gondolata előtte még egy edzőnek sem volt.

 

A valóságban az agya már régen észrevette az ismétlődő folyamatot, hogy két naponta 8 km-et fog lefutni, kb még a tempóra is emlékszik, így aztán ez a "terhelés" már a napi rutin részét képezi. A test be van állítva egy gazdaságos, monoton működésre, ami nem fog belőle különösebb terhelést kiváltani.

 

Mielőtt remegni kezdeni az ujjad a billentyűzet felet, szólnék, hogy ha fogytál tőle, akkor valószínű sok felesleg volt rajtad. Akkor viszont bármi segített volna, ami mozgás, attól még nem csodaszer. Csodaszer akkor lenne, ha az utolsó 5 kilótól is meg tudna szabadítani.

 

Minden más csak annak a következménye, hogy előtte sokáig tespedtél, elhíztál, így amikor végre mozgásra adod a fejed, akkor a tested reagál rá egy kicsit. Ha 40 kiló felesleg van rajtad, akkor hirtelen lemegy majd 10-12. Ha 15 kiló van csak rajtad, akkor 5-8. A durva, hogy utána mindkét esetben keresed a hibát, hogy miért állt meg a dolog.

 

 

De ugyanez igaz súlyzós edzésre is, ha mindig ugyanazokat a gyakorlatokat csinálod, ugyanakkora súllyal, akkor egy idő után ez egy komfortzónás tötymörgés lesz, ami nem vált ki edzéshatást.

 

A trükk - és ezért kapom én a nagy pénzt - hogy össze kell zavarni a tested. Olyan edzéseket kell csinálni, amiket nem tud megszokni, amikben nincs olyan séma, amihez alkalmazkodni tudna.

 

Súlyzós edzés esetén például minden edzésen más gyakorlatok, más súlyok, rövidebb vagy hosszabb pihenő idő. Lassabb végrehajtás, kihasználva a fékező erőt, a következő napon olyan gyakorlatok, amik a robbanékonyságra mennek rá...

 

Futás esetében ez a jó megoldás az intervall edzés. Ez egy pofon egyszerű módszer. Nem is kell hozzá sokat futni, elég akár 4-5 km is. A lényeg abban van, hogy az egyenletes tempó helyett, sprinteket, kocogást, normál futást és gyaloglást teszel az edzésbe. Mondjuk 4-5 km lefutása, ha egy átlag tempót nézünk, akkor kb fél óra. 5 perc sprint, 5 p. kocogás. 5p sprint, 5 p. intenzív séta 5 p. futás 5 p. sprint.

 

Következő alkalommal más sorrendben. Akár sprint-séta-sprint-séta-sprint-séta...

 

A lényeg, hogy zavard össze a tested és ne engedd meg neki, hogy alkalmazkodni tudjon egy adott edzéshez, mert onnantól kezdve az egész csak kidobott idő.

 

Ha nem tud mihez alkalmazkodni a fejlődés még gyorsabb és látványosabb lesz.